Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
1797-RE TERVEZETT LENGYEL-MAGYAR FELKELÉS KÉRDÉSÉHEZ 835 nyújtottak át, amelyben hangsúlyozták, hogy Ausztriával szemben Magyarországban nagy potencionális erő rejlik; hivatkoztak Martinovics mártírhalálára és azt állították, hogy a lengyelek legutóbbi inszurrekciójában a magyarok saját költségükön 30 000 embert akartak kiállítani, de a császár ehhez nem volt hajlandó hozzájárulni.3 2 Ugyanebben az évben kelt Djbrowskinak, a lengyel légiók legendás megalapítójának és vezérének — róla írták a lengyel himnuszt — Verninachoz írott emlékirata, amelyben több magyar nevét felsorolta, akikre mint lehetséges francia ágensekre számíthatnak a felkelés előkészítésénél: a Szepességben Berzeviczy Gergelyt, Trencsén megyében Illésházy Istvánt.33 Ehhez pedig rögtön hozzáfűzhetjük kiegészítésként, hogy 1796 decemberében kelt, a Vadász Sándor által publikált, két felkelési tervezet egyike szintén megnevez több francia szimpatizáns magyar nemest, az elsők között Berzeviczy Gergelyt.34 Tehát 1796-ban válik általánossá az a feltételezés a lengyel emigrációban, hogy a galíciai felkelés sikeréhez elengedhetetlen a magyarokkal való összefogás. 3 ^Reychmann: i.m. 154; Kovács Endre: Magyarok és lengyelek a történelem sodrában, Budapest 1973. 216. 3 *Réychmann: i. m. 154. Ezt ismétli a Vadász által közzétett dokumentum is, de nincs bizonyítékunk arra, hogy a két forrás azonos szerzőtől származik. 34 Vadász im. 72. 3 5 Pami^tniki i. m. П. 130-138. 36Madalinski ezredének lázadása robbantotta ki a Ko^ciuszko-felkelést 1794. március 12-én, ezután hívta haza a katonaság KoSciuszkot Szászországból, s választotta meg fővezérré. Gierowski, Józef: Historia Polski (1492-1864), Warszawa 1972. 192. Madalióski 1795-ben is fontos szerepet játszott a Direktórium és Berlin elképzeléseiben, amikor Poroszország békekötési kísérlete kiélezte az ellentéteket szövetségeseivel. Berlin — francia kezdményezésre — valóban fontolgatta egy olyan titkos záradék elfogadását, amely nem egyezett volna bele Lengyelország teljes felosztásába. II. Katalin azonban a végsőkig ragaszkodott hódításaihoz, s Pétervárott komolyan latolgatták a Poroszország elleni háború megindítását, sőt azt sem titkolták, hogy Galícia felkelése esetén be fognak avatkozni az eseményekbe, aminek viszont Becsben nem örültek volna. Amikor híre ment, hogy a Direktórium és Berlin egy felszabadító háború kirobbantását tervezik Madaliiískival az élén, II. Katalin teljesen kijött a sodrából, s környezete állítása szerint azt mondta: „Ha. a dagadt Vilmos rám szabadítja az ő sötét Madaliáskiját, én ráuszítom az én szegény Kokiuszkomat, aki szünet nélkül beteg . . . Szelíd, mint egy bárány, de gondolom, hogy nem volna az, ha rávethetné magát a dagadtra.” Ld. Kukiel i. m. 46. Kövessük tovább a konstantinápolyi lengyel megbízott, Oginski gróf és a galíciai felkelés sorsát. A küldöttek a konföderáció kiáltványát átnyújtották Verninac francia követnek is, aki örömét fejezte ki amiatt, hogy az 1772-es felosztás óta osztrák fennhatóság alatt élő lengyelek továbbra is szívükön viselik a már nemlétező Lengyelország sorsát. Hozzátette azonban azt is, hogy — habár a Direktórium a felkelési tervezetet elfogadta — egyelőre az orosz-török háború kirobbanása bizonytalan, különösen azért, mert Svédország is habozik hadműveleteket kezdeni a cárnővel, márpedig Törökország nem akarja az Oroszország elleni háború egész terhét egyedül viselni. A fegyverkezés viszont szakadatlanul folyik.3 5 Verninac 1796. június 14-én arról értesítette Ogiriskit, hogy helyreálltak a franciaporosz diplomáciai kapcsolatok. Úgy tűnik, hogy a berlini udvar is arra a meggyőződésre jutott, hogy könnyebb visszaállítani Lengyelországot porosz uralkodóval az élén, mint megszállva tartani Nagy-Lengyelországot és Varsót. Madaliriski3 6 és Dabrowski Berlinben
