Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
AZ 1797-RE TERVEZETT LENGYEL-MAGYAR FELKELÉS KÉRDÉSÉHEZ 833 meggyőzhetik. Ez ellenben nem a tömegek hangja volt, hanem a bécsi udvarral közeli kapcsolatban álló arisztokraták ábrándja. 1795-ben Galíciában éppen a nagyszámú menekült miatt megindult kényszertoborzások, a Kosciuszko katonáival szemben alkalmazott durva bánásmód magasra szította az elégedetlenség lángját. Az orosz területekről szökött lengyelek baráti fogadtatásra találtak a helybeli családok többségénél, s hatásukra egyre szélesebb körben terjedt el az „obywatel” (polgártárs) megszólítás. A forrongást tovább élesztette a franciák sikeres belgiumi előnyomulásának híre, érlelődtek a galíciai felkelés feltételei.25 Ekkor azonban a párizsi emigráció elképzeléseiben még nem esett szó a magyarokkal való együttműködésről, s az Ausztria elleni háború kérdése is csak másodlagosan merült fel. Ez érthető, hiszen a Direktórium számára már egy galíciai Habsburg-ellenes diverzió is nagy segítséget jelentett volna, s ha Oroszországot egy török háborúval sikerült volna lekötni, hamarosan Ausztria is békekötésre kényszerült volna. Oginski 1795 szeptemberében indult el a török fővárosba. Nápolyban azonban az ellene kiadott körözés alapján felismerték, alig tudta elkerülni letartóztatását. Nagy késéssel, 1796 márciusának végén érkezett meg Konstantinápolyba. Verninac tájékoztatta, hogy a Porta állásfoglalása a háborúval kapcsolatban elég határozatlan, Oroszország és Ausztria óriási nyomást gyakorol a török kormányra az összeütközés elkerülése érdekében. A Direktórium azonban Konstantinápoly légkörét nem érzékelve, bizonyosra vette a háború közeli kirobbanását. Ugyanígy vélekedett az időközben két táborra szakadt párizsi lengyel emigráció26 radikális szárnya is, amely 1796.március 12-én írott levelében arról értesítette Ogirískit, hogy Gedrojc tábornokot elküldték Litvániába a felkelés előkészítésére, egy másik emisszáriust pedig Waleryan Dzieduszycki grófhoz, a galíciai nemesség egyik vezető egyéniségéhez, aki korábban a Habsburg-ház iránt illúziókat táplálók hangadója volt.2 7 Az emigráció úgy értesült, hogy a Direktórium egy bizonyos Ezt a dokumentumot Ossolinski csatolta Thuguthoz írott leveléhez 1794. május 1-én. L. uo. 202-209. Kosciuszko chargé d’afTaire-jének, Sotyknak küldetése céljára vonatkozóan Gallenberg titkos jelentéseiből következtethetünk; 1794. május 8-án Saurau grófnak ezt írta: „ . . . A fő gondjuk azonban Ausztria. Azt kívánják, hogy a császári udvar küldjön egy főherceget Galíciába, hogy kezdetben közel legyen, majd a szász főhercegnővel szeretnék összeházasítani, és Poroszországot — ahogyan Oroszországot a törökök által — lekötni, Sziléziát pedig fellázítani anélkül, hogy visszakívánná az osztrák uralmat/’ Uo. 213-214. Ld. még: Auszug des geheimen Rapports eines Vertrauten über Polen, Wien, den 19 Mai 1794. Uo. 234-244. 2 5Kukiel i. m. 22-76. 26 A lengyel emigránsok első csoportja már 1794-ben létrehozta Párizsban az Agencja Polska-t, Barss és Wybicki vezetésével. Elképzeléseik főként Lengyelország függetlenségének helyreállítására irányultak, a nagyhatalmak közötti ellentétek kihasználásával, de radikális társadalmi változásokat nem kívántak; ez vezetett végül is szakadásra az emigráció másik csoportjával. A balszámy, a Deputacja Polska vezetői a volt lengyel jakobinusokból kerültek ki (Dembowski, Meyer, Pawlikowski), akik levonva a Kosciuszko-felkelésből adódó konzekvenciákat, okvetlenül változtatni kívántak a parasztság helyzetén. A légiókat Dabrowski az Agencja Poska-val egyetértésben szervezte meg. Perényí József: Lengyelország története. Bp. 1962. Ld. még Kukiel i. m.'.Chodíko i. m.; Kovács Endre: Magyarok és lengyelek a történelem sodrában, Budapest. 1973. 2 2 Dzieduszycki, Waleryan 1754-ben született a lubielski vajdaságban. Tanulmányait Bécsben végezte, 18 éves korában itt doktorált. Bécsben élt, majd 1777-től Galíciába költözött, П. József
