Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%. IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 79 ható, a gondolati árnyalást elősegítő zárójelek használata („Petőfi persze mindig kivétel” — teszi például zárójelbe, amikor arra utal, hogy a reformkori irodalom radikalizmusban általában inkább mögötte, mint előtte járt a politikusoknak). Mindezek ajegyek élesei} megkülönböztetik Lukács írásmódját a Révai Józsefétől, annak egysíkúbb, de publicista értelemben „gazdaságosabb” vonalvezetésétől. Minden kétséget kizáróan Lukács György a szerzője A forradalom vezére c. hosszabb Lenin-tanulmánynak az Uj Március 1926. januári számában (65—73.1.) Az írás a lenini forradalmi stratégiát fejti ki, s gondolatai olyan erőteljesen utalnak Lukács 1924-ben írt hosszabb Lenin-tanulmányára, hogy a részletes bizonyítás felesleges. A tanulmány stílusa is egyértelműen Lukácsra mutat: a már említett vonások mellett, az és-sei kezdődő mondatok sokasága; a ha feltételes határozószó időhatározóként való folytonos használata, mely néhol más szerzőknél is előfordul, de ritkábban és más írásmóddal párosulva. Újabb példák bizonyítják itt Lukács fent említett, nem „ökonomikus” cikkírói stílusát, mely sohasem plasztikus, hanem elvont és elvontságában árnyalt. Olyan fordulatokra gondolunk, mint: „nem lehet itt feladatunk ezt a kérdést részletesen ismertetni”, „nem lehet egy rövid cikk keretében feladatunk az 1905-ös forradalom menetének ismertetése” stb. Lukács volt a szerzője a Kispolgárok az ellenforradalomról. (Új magyar regények) c. írásnak. (Uj Március, 1926. június, 399-401.1.) A cikk három regényről szól: Szabó Dezső Segítség, Gergely Sándor Achrem fickó csodálatos élete, és Móricz Zsigmonc Kivilágos kivirradtig c. munkáiról. Lukács szerzőségét egymagában eldönti a cikk azon része, mely Gergely Sándor regényét elemzi: az elemzés egész tartalma, fő gondolatai, sőt kifejezései (pl. „romantikus zűrzavar”, „a pesti lumpenproletár rajza” stb.) teljesen megegyeznek Lukács György több mint egy évvel későbbi Gergely Sándorról szóló cikkének első részével — e későbbi írás egyébként a korábbi szerves folytatásának tekinthető. (Id. 100%. I. évf. 5. sz.) Ugyanezt támasztják alá a többi tartalmi és stílusjegyek. A tartalmiak közül kiemeljük Szabó Dezső stílusának összefüggésbe hozását a Kassákéval (ld. Sarló és Kalapács Évkönyv 1926. Uj Március, 1927 június. 316.1.); az utalást a „Berzeviczy Albertek táborára” (ld. Két kísértet kézfogása egy sir felett. 100%. L évf. 1. sz.); a Móricz Zsigmond-értékelés egybehangzását Lukács korabeli „elő-realista” koncepciójával (ld. a Kodolányiról és Gergely Sándorról írt Lukács-írásokat). Lukács szerzőségére utal a cikk stílusa is: a már említetteken kívül a maga (selbst) Lukácsra jellemző igen gyakori használata, a „nagyon éles”, „nagyon művészi”, az „üresen dekoratív” stb. kifejezés-fordulatok. Lukács György írta a „Kassák Lajos'1 c. cikket az Uj Március 1926. novemberi számában (675-678.1.) E névtelenül megjelent, fontos és érdekes cikk szerzőjének az azonosítása nem okoz komolyabb nehézséget: Lukács szerzősége ebben az esetben teljesen kézenfekvő és könnyen bizonyítható. Lukács keze nyomára utal már a cikk mottójának első fele is, Ignotus mondása: „nem osztom nézeteimet”. Noha e mondás a 100%o egyik 1929 eleji, inkább Balázs Bélának vagy Révainak, mint Lukácsnak tulajdonítható cikkében (b.b.: Rákosi Jenő. 100%o. II. évf. 6. sz. 295.1.) is fölmerül, Ignotus „nihilista mindenben-kétkedése” Lukács visszatérő témája volt (ld. pl. írástudók felelőssége, 35.1.). Még szembeszökőbben Lukács-fogalmazás a Kassák politikai „opportunizmusáról” szóló passzus: „Kassák miután 1918 végén, 1919 elején lármásan hirdette a szociális forradalmat . . februárban, Kun Béla elvtárs elfogatásának és megveretésének,
