Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
832 RING ÉVA tudomásukra hozta: a Direktórium beleegyezik abba, hogy követet küldjenek Svéd- és Törökországba. Nem sokkal Verninac közlése után Lallement velencei francia nagykövet közvetítésével a Párizsban élő lengyelek Ogiriskit kérték fel az emigráció külpolitikájának konstantinápolyi képviseletére. Ez az 1795. augusztus 23-án kelt párizsi levél - az emlékirat szerint — titkos utasításokat is tartalmazott. Az instrukciókból kitűnik, hogy a párizsi emigráció elképzeléseinek középpontjában akkor egy Galíciában kirobbantandó felkelés állott, amelyben elsősorban Kosciuszko hadseregének Moldva és Bukovina határán összegyűlt maradványaira számítottak. „Meg kell ragadni az alkalmat, hogy rávegyék a Portát Moldvában a lengyel nemzeti képviselet létrehozására. Erre a ho^imi és botusani körzet lenne a legalkalmasabb terület, amely Podólia és Bukovina között egy szögletet képez. Ily módon ez a testület (ti. a lengyel nemzeti képviselet - R. É.) a ho^imi basa és a moldvai fejedelem kettős jurisdictiója alatt állna. Abban az esetben pedig, ha a Portának kellemetlen lenne vállalni a Moszkvával szembeni fellépés következményeit, illetve, ha tiltakozásul az orosz helyőrséget visszarendelnék Jasiba vagy Hokimba, ez a lengyel testület oda tenné át székhelyét, ahol kedvezőbb körülményeket találna.”2 1 A keleti ügyek másik szakértője Raymond de Saint Maure de Verninac 1762-ben született. Ügyvéd lett, majd Avignonban jakobinus funkcionárius. 1792-ben kinevezték svédországi charge d’affaires-nek. 1795-től ő volt a konstantinápolyi rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, de 1796-ban saját kérésére visszahívták. 1800-tól Rhőne départemenr prefektusa, 1802-ben minden közéleti tevékenységtől visszavonult. Ld. Kukiell. m. 321. 21 Pami^tniki i. m. II . p. 80. 2 2 Vojciech Turski ez idő szerint a török tüzérség tábornoka volt, s így próbált a lengyel érdekeknek megfelelő irányban hatni a Porta hadügyeire. Ld. Kukiel i. m. 99. 23Pami$tniki i- m. II. 81—82. Ogióski megjegyzése a lap alján: Az iratot minden párizsi lengyel emigráns aláírta, másolatát a konstantinápolyi nagykövetség iratai között helyezték el, 17. szám alatt. 2 4 .Kosciuszko an Ossoliriski, Cracovie, le 29 mars 1974. Ld. Quellen zur Geschichte L m. II. 172. A titkos instrukciók a továbbiakban Ogiiíski gróf feladatává teszik, hogy Vojciech Turski22 segítségével próbálja meg garantáltatni a török kormánnyal a Moldvában és Havasalföldön élő lengyel menekültek személyi és szervezkedési szabadságát. A párizsi emigránsok javasolják a török katonaság kivonását Ocsakov alól, ugyanakkor kívánatosnak tartják, hogy a Porta küldjön erősítést Grúziába. Miután Oginski egész megbízatásának célja az orosz-török háoorú kirobbantása volt, az utasítások a tervezett török támadás célpontjául Kamienicet jelölték meg. Felszólították, hogy a francia diplomaták közvetítésével tudakolja meg: a lengyel menekült katonák számára küldendő francia lőszerszállítmány milyen fogadtatásra találna a Portánál. Az utasítások 8. pontja szerint, amennyiben Ausztria beavatkozna a galíciai felkelésbe, Törökországot háborúra kell ösztönözni a bécsi udvar ellen is. Ennek a támadásnak az éle Újvidék, Gradiska és a Bánát ellen irányulna.23 Jól látható ebből, hogy a lengyel külpolitika még megőrizte a Habsburgokkal szembeni ambivalenciáját, pedig már a Koáciuszko-felkelés alatt is hiábavalónak bizonyultak az Ausztria semlegességébe vetett illúziók. Kosciuszko 1794-ben nem hívta fegyverbe Galicia népét, titkos ügyvivői útján pedig a lengyel korona felajánlásával próbálta Ausztriát be nem avatkozásra bimi. 24 E kudarcba fulladt erőfeszítések sem rendítették meg azonban a galíciai rendek egy részének azt a hitét, hogy Ferenc császárt
