Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
AZ 1797-RE TERVEZETT LENGYEL-MAGYAR FELKELÉS KÉRDÉSÉHEZ 831 kellett. Birtokait II, Katalin konfiskáltatta, a gróf pedig Velencében húzódott meg. 1795 őszéig már számottevő emigráns csoport verbuválódott itt a lengyel menekültekből, akik fiumei és trieszti kereskedők útján hamarosan megteremtették a rendszeres levélkapcsolatot Galíciával és Kis-Lengyelországgal. Rövidesen sikerült összeköttetést találniuk az emigráció másik, párizsi csoportjával is. Velencében ezidőben több, korábban befolyásos lengyel politikus telepedett meg, így Piotr Potocki, Lengyelország egykori konstantinápolyi nagykövete, a Szibériába száműzött Ignacy Potockinak, a volt lengyel külügyminiszternek fivére; Stanislaw Soltyk, Koáciuszko bécsi chargé d’affaire-je; Franciszek Dmochowski, a varsói jakobinusok balszárnyához tartozó publicista stb.17 Lallemant francia követ hamarosan értesítette őket, hogy tud ottlétükrők és mindent megtesz annak érdekében, hogy Velence garantálja személyi szabadságukat. Rövidesen örömteli hírek jutottak el hozzájuk Párizsból is. A lengyel emigráció másik csoportját a Direktórium szívélyesen fogadta, és minden segítséget megígért nekik Lengyelország függetlenségének visszaállításához. 17Pami§tniki im. II. 61. 18 Poroszország és Oroszország fékezhetetlen mohósága háborús veszéllyel fenyegetett, Thugut Cobenzlhez írott 1790. szeptember 30-i levelében kifejtette, hogy amennyiben Poroszországgal háború tör ki, ebben Oroszországnak kellene a fő' szerepet játszania, míg a Franciaország elleni háború minden terhe Ausztriára hárulna. Ld. Quellen zur Geschichte der deutschen Kaiserpolitik Oesterreichs während der französischen Revolutionskriege 1790-1801. Red. A. Vivenot-H. Zeissberg. t. III. Wien, 1890. 401-402. 1’Pami^tniki i. m. II. 71-74. 30A francia diplomácia kiemelkedő személyisége Marie, Louis, Henri d ’Escorches, marquis de Sainte-Croix 1794-ben született. 1782-1788 között Liége-ben, 1791-ben Varsóban volt francia nagykövet. Az 1792-ben hatalomra jutott targowicei konföderáció kiutasította Lengyelországból. Ezután egészen 1793 februárjáig, a konstantinápolyi nagyköveti kinevezéséig, török fennhatóság alatt álló területen húzódott meg. Itt a lengyel emigránsokkal együttműködött diplomáciai célkitűzéseik és a felkelési tervezet kidolgozásában. 1795 elején visszahívták a török fővárosból, de a Direktóriumban ezután is nagy befolyást gyakorolt a keleti kérdések intézésére. 1798 után újból ő lett a konstantinápolyi nagykövet, de továbbra sem tudta elérni az orosz-török háború kirobbantását. 1800-ban Dröme département prefektusa lett, 1815 után azonban eltávolították a hivatalából. A francia diplomácia törekvései között ezidőben egy Oroszország elleni koalíció szervezése állott előtérben. Svédországot és Törökországot akarták rávenni Oroszország megtámadására, Poroszországot különbékére szerették volna szorítani, így Ausztria egyedül viselhette volna a Franciaország elleni hadjárat terhét. A különbéke megkötése a berlini udvarral küszöbön állt, többek között a szövetségesek lengyel területek fölötti osztozkodásából eredő viták miatt.1 8 Ebben a helyzetben a lengyel emigráció szerette volna, ha a szerződéshez csatolnak egy olyan záradékot is, amely kimondja, hogy Franciaország nem ismeri el Lengyelország végleges felosztását. A Direktóriummal e célból tárgyalásokat folytató Franciszek Barss - Kosciuszko egykori párizsi küldötte — azonban azt a választ kapta, hogy kérésük teljesítése az adott körülmények között lehetetlen, de a béke amúgy is ideiglenesnek ígérkezik, úgy hogy az emigránsoknak nincs okuk az aggodalomra. így Franciaország a Poroszországgal kötött különbékében de facto elismerte Lengyelország felosztását.1 9 1795-ben a Direktórium elhatározta, hogy konstantinápolyi nagykövetét, Déscorches-t felváltja Veminackal.20 A diplomata Konstantinápolyba Velencén át utazott, ahol kormánya megbízásából kapcsolatba lépett a lengyel emigránsokkal és
