Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
820 KUN MIKLÓS Látjuk, milyen sokáig nehézségekbe ütközött a munkásmozgalmon belül a szabadkőműves alapon álló csoportosulás elleni fellépés. Marxnak, a marxista irányvonalat fokozatosan elfogadó Internacionálé-vezetésnek mégis sikerült legyzőni a Le Lubezcsoportot. Egy szó sem hangzott el az Underground Masonry-hez tartozásról; annál több viszont arról, hogy a forradalmiságuk kispolgári, taktikájuk összeesküvő-centrikus. Éppen e konfliktusból okulva a Nemzetközi Munkásszövetség vezetői néhány olyan javaslatot fogadtak el, amelyekkel meglehetősen megnehezítették a hasonló politikusok beáramlását a munkásosztály nyílt harcát egységes szellemben összefogni kívánó szervezetbe. Ezek az események azonban időrendben nem közvetlenül az L Internacionálé létrejötte után, hanem jó néhány hónappal később zajlottak le. Megállapítjuk tehát; hogy a) a baloldali szabadkőműves indíttatású philadelphiánus mozgalom egyes reprezentánsai kiemelkedő szerepet játszottak a Nemzetközi Munkásszövetség létrehozásának és funkcionálásának első stádiumában. A baloldali szabadkőművességhez tartozás önmagában nem gátolta őket ebben; b) később — többek között éppen a szabadkőműves ideológiához és szervezeti hagyományokhoz ragaszkodva — nem tudtak alkalmazkodni a republikánus-összeesküvő {Politikához képest újfajta, magasabb rendű mozgalom diktálta követelményekhez. így szembekerültek a Nemzetközi Munkásszövetség marxista vezetésű irányvonalával. A választóvíz szerepét ekkor tehát nem a páholytagság, vagy annak megszűnése, hanem az összeesküvő-republikánus múlttal való szakítás jelentette. Több ,,testvér” J.Ph. Becker vagy Ch. Longet esetében a baloldali szabadkőművesség önmagában nem volt akadálya a Nemzetközi Munkásszövetséghez csatlakozásnak, az aktív tagságnak. Az Internacionálé vezető testületében a philadelphiánusokat ért bírálat sohasem szorítkozott a szabadkőművességhez tartozásra. E kérdés fel sem merülhetett a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének adott korszakában. Akárcsak Bakunyin, J. Ph. Becker vagy Ch. Longet esetében önmagában nem jelentett kizáró okot a Nemzetközi Munkásszövetséghez való csatlakozás elbírálásakor. Bakunyin eltávolodása a szabadkőművességtől Szabadkőműves tagsága, az azzal összefüggő konspirativ kapcsolatai tehát nem jelenthettek leküzdhetetlen akadályt Bakunyinnak a murkásmozgalom felé vezető úton. Ezzel azonban nem hozzuk közös nevezőre itáliai szabadkőműves tevékenységét a francia philadelphiánusok álláspontjával. A baloldali szabadkőművesség és a munkásmozgalom kapcsolata ugyanis országonként és időszakonként különbözőképpen alakult. A fejlettebb munkásmozgalommal rendelkező országokban — az 1860-as évek közepén például Angliában —, a baloldali szabadkőművesség tartalmi és formai hagyományai a munkásosztály küzdelme szempontjából már hátrahúzó erőnek kezdtek bizonyulni. Hiszen a „rebellis” páholyok által képviselt eszmék sorában a dolgozók szociális és politikai felemelkedésének gondolata csak alárendelt szerepet játszott; nemegyszer az osztálybékítés, vagy az irrealitás, az idealizmus talaján keletezett. A mozgalom, egyes tagjainak szubjektív törekvéseitől függetlenül, már nem felelt meg a kor támasztotta újfajta követelményeknek. A forradalmi munkásmozgalom ideológiájának az 1860-as esztendők közepén legkiemelkedőbb, a szintézis szerepét betöltő szellemi termékei, a Nemzetközi Munkásszövetség Marx tolla alól kikerült alapdokumentumai körüli viták
