Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN 821 során, még ha áttételes formában is, élesen szembekerültek a marxista, valamint a londoni mazzinisták és a philadelphiánus V. Le Lubez által hirdetett kispolgári demokrata nézetek. Szervezeti síkon az I. Internacionálé nyílt színen indított nemzetközi harca — jóllehet, a körülmények a kontinens számos régiójában nem tették lehetővé a szervező és agitációs munka legális folytatását - szintén ellentmondott a kispolgári összeesküvő tradíciókhoz görcsösen baloldali ragaszkodó szabadkőműves taktikának. A fejletlenebb társadalmi struktúrájú országokban azonban - így a Bakunyinnak otthont adó Itáliában — a munkásmozgalom fejlődése szempontjából a baloldali szabadkőművesség még nem játszott ilyen retrográd szerepet, csak perspektíváiban jelentett veszélyt a munkásmozgalom további sorsára. A firenzei szabadkőművesek közül például az 1860-as évek elejétől kezdve néhányan - G. Dolfi, N.Lo Savio, A. Martinat! és 1864-ben a soraikba lépő Bakunyin „testvér” — igyekeztek kiszorítani a vezető testületekből a kormányszervek és a liberális-nagypolgárság ágenseit. Dollinak és elvbarátainak ebben az időszakban folytatott tevékenysége azonban meggyőzően vall a munkásmozgalom kezdetleges voltáról.101 Egyik fő feladatuknak tekintették például, hogy szóban és írásban antiklerikális propagandát folytassanak a katolicizmustól áthatott dolgozók körében,102 míg a bérharcot elhanyagolták.103 Még közvetlenebbül jelentkezett e* folyamat Dél—Itáliában, ahol az 1860-as esztendők közepén-végén egyes esetekben szinte lehetetlen elválasztani a hatóságok tilalma ellenére végrehajtott baloldali páholyalapító- vagy reformáló akciókat.104 Angliával szemben, ahol a kétkezi dolgozók közül szinte kizárólag a munkásarisztokrácia tagjai nyertek felvételt a szabadkőművesség soraiba, és vettek részt a bizonyos anyagi áldozatokkal is járó páholyéletben,105 az Appennini-félsziget e régiójában a nincstelen munkások, a parasztság soraiból kikerülő nápolyi és palermói kisárutermelők, akiknek életszínvonala általában meg sem közelítette az angol szakmunkásokét, szívesen látott vendégek voltak a radikális politikusok irányította páholyok összejövetelein. A szicíliai szabadkőműves balszárny történetét rekonstruáló G. Cerrito kitünően foglalta össze a Saverio Friscia — Bakunyin legismertebb helyi tanítványa és aktív „testvér” — által kifejtett sokoldalú szervező munkát közvetlenül a Nemzetközi Munkásszövetség bakunyinista irányzatának palermói zászlóbontása előtt. A szicíliai politikus „barátai és hű választói” például, a hatóságok által „intim körnek” definiált társaságban egyesültek. Szükség esetén ez szabadkőműves páholy, garibaldista toborzó központ, adminisztratív választási bizottság, majd később „internacionalista szekció” nevét vehette fel. A Saverio Friscia „intim köréhez” hasonló egyik község szabadkőműves páholyának pedig sikerült polgármesteri székbe emelni a munkásság gazdasági elnyomása ellen fellépő baloldali garibaidiánus D. Imbertone ügyvédet, aki később csatlakozott a Nemzetközi Munkásszövet séghez. S ezeket a példákat még sokáig folytatni lehetne.106 E. Conti: Le origini del socialismo a Firenze (1860-1880), Róma, 1950. 10 2 A. Salvestrini: Giuseppe Dolfi, in: Rassegna storica Toscana, 1969, 221 — 232. 10 3£. Conti: i.m. 80-81. 1 0 4 G. Cerrito: i.m. 113. 10 5 A szabadkőművesség és a társadalomtudomány, kioktató előadások gyűjteménye, német nyelven tartotta ár. Mandello Károly, a.Galillei-páholy tagja, az 1893. évtől kezdve; kézirat TTV számára, Budapest, 1902.1. 28. 106G. Cerrito: i.m. 114., 121-122.
