Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN 819 számára, és feltárja szakadár magatartásuk kispolgári osztálygyökereit :,^4 társaság nemzetközi jellegének és a Tanács jogának veszélyeztetése a) követek kinevezése, b)ű mozgalom osztályjellege. Republikánus - formalisták.”91 (Marx kiemelése — К. M.) 1865 márciusa és 1866 áprilisa között végül is Marxnak és a Központi Tanácsban helyet foglaló követőinek sikerült megrendíteni a francia kispolgári-demokraták pozícióit, majd sorra kiszorították a vezető testületből а V. Le Lubez befolyása alatt álló csoport több reprezentánsát. (Egyesek lemondtak tisztségükről, mások felhagytak a szüntelen bírálattal.) Érdekes azonban, hogy a polémia során nem került szóba a francia politikusok szabadkőműves páholy tagsága, holott, mint láttuk, a Központi Tanács marxista irányzata tudomására jutott, hogy a londoni philadelphiánus páholy mint szervezeti egység, szerepet játszott az oppozíciós álláspont kialakításában.98 97Uo. 219. 98Üo. 58-59., 170., 172. 9 9 Generálni] Sovet i.m. Moszkva, 1961, 195 — 199. 100Gaagszkij Kongreszsz Internacionala, Moszkva, 1972, 211., 218-219. Miért nem hozta szóba Marx nyilvánosan egyetlen esetben sem V. Le Lubeznek és társainak a szabadkőműves-mozgalommal való kapcsolatát? A valószínű ok az, hogy a philadelphiánusok ellenfeleinek ez esetben bizonyos mértékben megkötötte a kezét a Nemzetközi Munkásszövetségnek közvetlenül a megalakulása utáni erőviszonyokat tükröző Ideiglenes Szervezeti Szabályzata tizedik paragrafusa. A Marx-fogalmazta dokumentum e passzusa szerint a „Nemzetközi Szövetséghez csatlakozó munkásegyesületek, habár a testvéri együttműködés örök szövetségében egyesülnek, sértetlenül megőrzik fennálló szervezetüket.”99 Ugyanez a princípium érvényesült - főleg az elején — az egyéni tagfelvételek elbírálásakor. A polgári pártokhoz vagy szervezetekhez tartozás esetenként nem tette lehetővé az Internacionálé-tagságot, a szabadkőműves páholyhoz, kiváltképp az Underground Masonry-hoz — igen! Éppen e bizonytalanság adott tápot az ideológiai és szervezeti jellegű vitáknak. A Nemzetközi Munkásszövetség egyes tagjai ugyanis — ki akaratlanul, ki szándékosan — nem tettek különbséget a szervezeten belüli titkos társaság és az egyes tagok konspirativ körökhöz való tartozása között. Az 1872-es, hágai kongresszuson éppen a Főtanáccsal szemben álló delegátusok keverték össze a két fogalmat. W. West például, a 12. sz. Észak—Amerikai Egyesült Államok-beli szekciót képviselő, kispolgári-misztikus elképzeléseket hirdető politikus, akinek mandátumát el sem fogadta a kongresszus, a következő kérdést szegezte a delegátusoknak: „Jogunk van-e arra, hogy olyan eszmét hirdessünk, amilyet akarunk. Azt mondják, hogy vannak közöttünk spiritisták, de nincsenek-e maguk között szabadkőművesek? ” A spanyol C. Alerini pedig a kizárásra Ítélt, Bakunyin-vezette Alliance-tagokat védelmezvén kijelentette: „Vajon a Szervezeti Szabályzatban szó esik arról, hogy nem lehetünk-e tagjai egy titkos társaságnak? Nem!” A Főtanácsot támadó P. J. Pluse pedig egészen furcsa logikával továbbfejlesztette e gondolatot: „Azt mondják nekünk, hogy a Szabályzata (Az Alliance-é — К. M.) ellentmond az Internationale Alapszabályának; hát a szabadkőműves páholy (az eredetiben a Grand Orient — К. M.) nem mond-e ellent az Internacionálénak, hiszen közöttünk sok szabadkőműves van. Sőt, Önök nagyon csodálkoznának, ha ezek kizárását követelném, nekünk pedig ugyanígy okunk van arra, hogy csodálkozzunk a bizottság határozatán.”1 00
