Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
818 KUN MIKLÓS szempontúságán. Marx úgy fogalmazta meg e részeket, hogy — mint 1864. november 4-én Engelsnek írott levelében olvashatjuk - „ártani nem árthat”.9 1 91 Kari Marx és Friedrich Engels művei: i.m. 31. kötet, 16. „Nagyon nehéz volt a dolgot úgy megfogalmazni, hogy felfogásunk olyan formában jelenjen meg, amely azt a munkásmozgalom mostani állapotja számára elfogadhatóvá teszi. Ugyanezek az emberek néhány hét múlva választójogi gyűléseket fognak tartani Bright-tal és Cobdennal. Idő kell hozzá, amíg az újraéledt mozgalom és kifejezés régi merészségét lehetővé teszi.” - olvashatjuk e levélben. 92üo. 12. 93 Magáról a konfliktusról 1. V. A. Szmirnova: íz isztorii szozdanyija i. m. 333-334. 94Uo. 333. 95Pervij Inter nációnál, i.m. 286-287.; 96Generalnij Szövet Pervovo Inter náció nala, 1864—1866, Londonszkaja Konferencija 1865 goda, Protokoll, Moszkva, 1961, 195. E korai konfliktus során Marx elsősorban a mazzinianizmusra mért ideológiai csapást. De fel kellett vennie a harcot a „szétfolyó... francia szocializmussal”,9 2 és áttételes formában a philadelphianizmussal szemben is. A napi munka során azonban még együtt kívánt működni V. Le Lubezzel és páholytársaival, akik számára viszont 1865 tavasza után világossá kellett váljon, hogy elképzeléseiknek a Nemzetközi Munkásszövetség nem szolgálhat megfelelő keretül. (1864 novembere és 1865 áprilisa között az új nemzetközi testület, nem utolsósorban Marx erőfeszítései nyomán tartalmi és formai jegyeiben egyre inkább közeledett az Alapító Üzenet eredeti célkitűzéseihez.) A Központi Tanács francia delegátusai és Marx között a konfliktus nem egyik pillanatról a másikra robbant ki.93 ügy tűnt először, hogy a párizsi szekció proudhonista vezetőségét jogos bírálat éri a Londonban élő francia Internacionálé-tagok részéről szektáriánus magatartásáért A párizsiak például kizárólag a fizikai munkásokban látták a munkásosztály ügyének hivatott képviselőit. (Ezen az alapon Marx is kiszorult volna a Nemzetközi Munkásszövetség vezetőségéből). Az ettől a pozíciótól magukat elhatároló Le Lubez és társai azonban a tényszerű disputa helyett nyílt konfliktust provokáltak a Központi Tanács ülésein, a párizsi munkásvezetőkkel szemben a velük „testvéri” kötelékekben is álló, már említett A. Lefort-t, azaz egy jellegzetesen osztályidegen, a Nemzetközi Munkásszövetség zászlóbontását a maga önös érdekeivel összekötni kívánó politikust támogattak.94 Emellett Marx és hívei ellenében sorozatosan L. Wolff mellett álltak ki, aki, mint polgári demokrata mazzinista a legveszélyesebb volt a szervezet proletár osztályszempontjára nézve. Végül 1865 decembere és 1866 márciusa között egyes philadelphiánusok Le Lubezzel az élen, részt vettek P. Vésinier-nek Marx és a Nemzetközi Munkásszövetség párizsi munkásszekciói ellen indított, a sajtóban is szellőztetett nemzetközi polémiájában.9 5 A Nemzetközi Munkásszövetség egyes francia tagjainak ilyen állásfoglalásához a közös kispolgári ideológiai — többek között baloldali szabadkőműves - indíttatás mellett ott volt a közös együttműködési bázis: a philadelphiánus páholyrendszer. „ ... Lubez összeesküvést sző páholybeli testvéreivel ...” — jegyezte meg ezzel kapcsolatban Marx a párizsi szekción belüli konfliktussal foglalkozó, 1866. március 16 18 között papírra vetett feljegyzésében, amelyet útmutatásnak szánt az I. Internacionálé franciaországi levelezőtitkára, H. Jung számára 9 e E dokumentumban tömör összefoglalását adja annak, hogy milyen veszélyt jelent a Lefort-Le Lubez csoport a Nemzetközi Munkásszövetség
