Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A 19, SZÁZAD KÖZEPÉN 815 A „Loge des Philadelphes ”, amely már az 1850-.es évek közepétől átmenet volt a hagyományos szabadkőműves szervezeti egység és egy erőteljesen szocialisztikus, konspirativ szervezet között, lényegében eklektikus ideológiát hirdetett, amelynek az ateizmustól a deizmusig, az egalitarizmustól a free trade-ig, azaz a kapitalizmus modernebb változatáig számos, részben ellentmondásos eleme volt. A közvetlenül a Nemzetközi Munkásszövetség megalapítása előtt a páholyban tömörült szabadkőművesek jelentős hányada érzelmi alapon, de részint tudatosan is erőteljesen kötődött még a francia köztársaságpártiak tradícióihoz. Sokan magukénak vallották az összeesküvő taktika számos változatát, beleértve az egyéni terrort is, aminek egyébként Bakunyin sem akkor, sem később nem volt meggyőződéses híve. (A philadelphiánusok soraiból került ki többek között a III. Napóleon elleni egyik sikertelen merénylet értelmi szerzője és végrehajtója, a néhány évet Cayenne-ben töltő Paolo Tibaldi.) 80 80G. Leti: i.m. 307-308. 81B. A. Rozskov: Anglijszkoje rabocseje dvizsenyije (1859-1864 gg.) Moszkva,1973. 179-221. Pervij International, Moszkva, 1964. 9-73. 8 2B. I. Nicolaevsky: i.m. 51-53. 8 3F. A. Rotste/n: i.m. 126-161.; Ju. N. Sztyeklov: International (1864-1914), Petrograd, 1918.1—II. 26-31. A hagyományos elemekkel tarkított, ám radikalizmusában már-már a baloldali szabadkőművességen is túlmutató philadelphiánus ideológia, mint olyan, nem játszhatott meghatározó szerepet az I. Internacionálé létrejöttének időszakában. Még gyakorlati téren sem olyan nagy a szerepük a St. Martin’s HalLi nagygyűlés összehívása körül, mint ahogyan ők később állították. A meeting egy hosszabb folyamat igen fontos, de nem első, s nem is végső állomása. Marx, különösen pedig Engels nem volt az esemény szervezői között. A rendező bizottság, amely talán nem is volt tisztában azzal, milyen óriási mozgalom bölcsőjénél áll, mégsem véletlenül kérte fel Marxot, hogy jelenjen meg, később pedig hogy vegyen részt a statútumok kidolgozásában. A philadelphiánusoknak pedig éppen korábbi múltjuk nem tette lehetővé, hogy egy ilyen, kezdetben akár lokálisabb mozgalom tényleges elindítói legyenek. Az angol és a francia munkásszervezetek e periódusban egyébként is kézzel fogható, nyílt, és korántsem konspirativ kapcsolatot akartak kiépíteni egymással. A dolgozók érdekeinek szem előtt tartása mellett az együttműködésnek ezt a formáját mind szélesebb körben kívánták alkalmazni.8 1 Ezért nem érthetünk egyet В. I. Nyikolajevszkijjel, aki szerint azok a szervezeti hagyományok, amelyeket a philadelphiánusok megőriztek, de a munkásszervezetek nélkülöztek, képessé tették az előbbieket arra, hogy technikai segítséget nyújtsanak az angol és francia munkásszervezetek képviselőinek 1862-1864- ben.82 A szerzőnek ebben a fontos elvi jelentőségű kérdésben felállított tétele, valamint a philadelphiánizmusnak, mint mozgalomnak, és a páholynak, mint szervezeti egységnek a Nemzetközi Munkásszövetség létrejöttében játszott meghatározó szerepéről képviselt nézete erősen vitatható. A szigetországi proletariátusnak ugyanis már a század első harmadában és főleg az 1840-es években volt tapasztalata a nemzetközi kapcsolatok terén 83 — az angol és francia szervezett munkások kontaktusa pedig az 1862-es londoni kiállítás hónapjaiban újjáéledt, s már a szervezeti együttműködés elemeit is magában
