Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN 813 kijárta a szabadkőművesség iskoláját! E folyamat eredményeképpen végső soron jó néhányuknak döntenie kellett a proletárforradalmiság és a - „baloldali” vagy „demokratikus” jelzőivel illetett — szabadkőművesség között. Az ^UndergroundMasonry ’ helye és szerepe a Nemzetközi Munkásszövetség megalakulásának időszakában Bakunyin szabadkőművessége tehát az 1860-as évek közepén eszrtiei-politikai fejlődésének vitathatatlanul igen jelentős komponense. Az is tény viszont, hogy a Nemzetközi Munkásszövetséghez való első csatlakozását követően, 1864 novemberétől még legalább másfél-két esztendeig aktív szabadkőműves maradt. Mindez azt illusztrálja, hogy a munkásmozgalom felé vezető, korábban is kerülőkkel és buktatókkal teli útja a tárgyalt időszakban milyen ellentmondásoktól feszített. Az európai munkásosztály tömeges megmozdulásainak, azok törvényszerűségeinek tanulmányozására, a toscanai, később pedig a nápolyi proletariátus megszervezésére fordítható idejének nem kis hányadát szabadkőműves találkozókon töltötte. Ha csak ebből a szempontból néznénk a kérdést, azt kellene megállapítanunk, hogy a szabadkőművesség egyértelműen hátrahúzó erő volt a számára. Korántsem ő volt azonban az egyetlen, aki szabadkőműves múlttal a háta mögött kiemelkedő képviselőjévé vált az európai munkásmozgalomnak. Példaként az 1870-es években Marx legszűkebb politikai környezetéhez tartozó francia Ch. Longuet, az orosz N. Je. Utyin vagy a Svájcban élő német J. Ph. Becker neve kínálkozik. E személyiségek, Bakunyinhoz hasonlóan, életüknek már forradalmi-demokrata, radikális korszakában létesítettek kapcsolatot a szabadkőműves balszárnnyal. Jóllehet, páholytagságuk nem játszott serkentő szerepet a munkásmozgalmi pályájuk során, lényegében nem is hátráltatta azt.75 A Nemzetközi Munkásszövetség megalakulása utáni időszakban az összeesküvő szabadkőműves hagyományok — nem úgy, mint Bakunyin és az említett politikusok esetében — károsan befolyásolták a szervezet néhány francia alapítójának a cselekedeteit. Hogy hosszú távon ez nem okozott komoly kárt a munkásmozgalomnak, az Marx határozott közbelépésének köszönhető. Mint ismeretes, ő a Nemzetközi Munkásszövetség létrejöttét követően megkülönböztetett figyelmet fordított a proletariátus érdekeit közvetlenül képviselő politikusok pozíciójának megszilárdítására ideológiai és szervezeti téren egyaránt.76 A Nemzetközi Munkásszövetség első vezető testületének néhány francia — és az őket támogató olasz — tagja, valamint a Marx vezette irányzat között kirobbant konfliktusokkal terjedelmes szakirodalom foglalkozik. Egyes szerzők eltúlozzák Marx ellenfelei 7 5 Ch. Longuet és J. Ph. Becker szabadkőművességéről :B. I. Nicolaevsky: Secret Societies and the First International in: The Revolutionary Internationals 1864-1943, Stanford, 196. 37-39. A. J. Utyin: szabadkőművességéről D. Rjazanov közlése a Bakunyin-kutatással is egy ideig foglalkozó, В. Porsnyevnek (az utóbbi közlése e tanulmány szerzőjének). 76 A kérdés irodalmát ismerteti: V. A. Szmirnova: Konsztituirovanyije Pervovo Inter na cionala как mezsdunarodnoj maszszovoj organyizacii proletariata (ot ucsregyityelnogo szobranyija 28 szentyabija 1864 goda do zsenyevszkovo kongreszsza v szentyabre 1866 goda), Avtoreferat, Moszkva, 1966. 5*
