Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
808 KUN MIKLÓS megragadásával együttjáró forradalmi fordulat nélkül. Joggal tételezhetjük fel, hogy Bakunyin e gondolatok kifejtésével firenzei páholyt agtársai politikai aktivitását próbálta serkenteni. A későbbi, már érettebb anarchista teóriát képviselő műveinek valláskritikapasszusait tehát a szabadkőműves összejöveteleken elhangzott, kéziratban fennmaradt előadásból eredeztethetjük. Amennyiben M. Nettlau nyomán elfogadjuk az idézett sorok 1865-ös keltezését, úgy állítható az is, hogy Bakunyin már az Arno-völgyben is — akárcsak 1865 őszétől kezdve Dél-Itáliában — az olasz szabadkőműves mozgalom ideológiai megreformálásával kísérletezett. Elképzelései megvalósításához a realitások talajáról kiindulva fogott hozzá. A pápai kormányzatnak az egyházi állam függetlenségéhez, világi hatalmához való makacs ragaszkodása a „Syllabus ”, a „Quanta Cara bulla ” kibocsátása, stb. nyomán a páholyok számos tagjában éppen 1864-1865 fordulóján erősödött fel a katolicizmussal és az uszályába került hatóságokkal szemben táplált ellenérzés. Itália-szerte egyre szélesebb körben teijedtek el a - sokakat az ateizmus útján elindító — materialista és szabadgondolkodó eszmék.58 A Bakunyin reformkísérletei számára kedvező hátteret nyújtó eseménysorozat mellett segíthette őt a szabadkőműves mozgalmon belül tapasztalható, egyre erősödő polarizáció, amely például Firenzében már korábban páholyszakadáshoz, illetve önálló közösség alapításához vezetett. A szabadkőművesség megreformálására irányuló törekvései azonban 1864— 1865-ben végső soron kevés sikerrel jártak. Az orosz forradalmár — aki egyébként több ismert helyi szabadkőműves bevonásával meg tudta teremteni a „Soriété” helyi „családját”59 — Toscanában mégsem volt képes felsorakoztatni maga mögött olyan erőket, amelyek segítségével országos méretekben megvalósult volna az itáliai szabadkőművesség annyira sürgetett újjászervezése. Amikor 1865 őszén Nápolyba költözött, befolyásos tagja lett a „Vita Nuova” páholynak.60 De nem elégedett meg ezzel. Az őt jól ismerő Л. Tucci emlékezete szerint Nápolyban már önálló páholyala pit ássál is kísérletezett.61 Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a szabadkőműves páholyt nemcsak a megreformált mozgalom alapegységének, hanem mint már meglevő keretet, a „So ciété ’’-programban kifqtett, összeesküvőforradalmár ideológiája gyakorlati megvalósítására alkalmas szervezeti formának tekintette. A „szociális reorganizáció” nemzetközi megvalósítására, a konspirativ taktika konkrét akcióprogrammá alakítására keresve sem találhatott volna Itáliában méreteiben és hatósugarában jelentősebb, már kiépült szervezetet. Munkája során eleinte könnyebbnek látszott számára egy-egy páholy ideológiai és szervezeti átformálása, mint — az adott esetben — a „Société” firenzei vagy nápolyi „családjának” a semmiből történő megszervezése. (Bakunyin nemegyszer alkalmazta ezt a taktikát. így 1867—1868-ban, a „Béke s * J. M. Robertson: A history of Freethought in the nineteenth century, London, 1969. П. 468-470. Tudjuk, hogy Bakunyin 1865-ben kapcsolatba lépett a sienai szabadgondolkodókkal. A. Romano: Storia del movimento socialista in Italia, Bari, 1966,1. 179. S9E „családba ” Bakunyinon kívül az alábbi személyiségek tartoztak (az egyes nevek után zárójelbe levő kérdőjel a „Société” tagság közvetett bizonyítékok által megállapított tényére utal): G. Mazzini, G. Dolfi, A. de Gubernatis, C. Lunel, C. Berti Calura, A. Martinati (?) - olaszok, J. Do mange - francia, B. Dorowolski (?) - lengyel; legalább nyolcán ezek közül - szabadkőművesek. 6 °G. Cerrito: Radicalismo e socialismo in Sicilia (1860-1882), Messina, Firenze, 1958. 69. 6 'M. Nettlau: Bakunine e Hnternazionale in Italia, i.m. 22.
