Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN 809 és Szabadság Liga” vezérkarában, majd 1868-tól a Nemzetközi Munkásszövetségben ugyancsak a már létező, tekintélyes szervezetre akarta rákényszeríteni a maga ideológiáját, hogy ezzel megkönnyítse eszméi térhódítását.) Ahogyan 1864 elején Bakunyin „általános” demokrata tevékenysége összefonódott a szabadkőműves munkával, úgy a szociális téren sokkal radikálisabb eszmeiséget képviselő „Société” létrehozása után sem szakított azonnal a páholyokkal. A „Société” első tagjai között több szabadkőműves nevével találkozunk (itt elég az olasz G. Dolfi, G. Mazzini, A. de Gubernatis, a francia A. Talandier, a svéd A. Sohlman nevére utalni). A szervezet 1864-es programdokumentumának szövege és sajátos terminológiája pedig helyenként a megtévesztésig egyezik a szabadkőműves frazeológiával. Szabadkőműves princípiumok és szociális célkitűzések találkozása 1864-es programdokumentum első, „Л Társaság célja" c. fejezetében Bakunyin a következőképpen foglalta össze a „Société” tagjainak tennivalóit: „Az adott Társaság célja egyenlő az összes ország forradalmi elemeinek egyesítésével, az összes európai tyrannus Szent Szövetségével szemben: egyesülés a vallási, politikai, bürokratikus és pénzügyi zsarnokság ellen.” (Az én kiemelésem. — K. M.) A sorrend nem véletlen. Marxszal és Engelsszel szemben Bakunyimtól még kiemelt, elsődleges szerepet játszott a nagyrészt szabadkőműves indíttatású antiteologizmus. Ez tükröződik az írás második fejezetében is, amelyben a szerző a francia enciklopédisták — és szabadkőművesek — 18. század végi elveit ismerteti az olvasókkal. Hangsúlyozza emellett, hogy a társadalom elhanyagolta az ifjúság racionális nevelését. Pedig a racionális nevelés pozitív hatása felmérhetetlen lenne, írja, hiszen az emberek születésüktől fogva jók és becsületesek. Szinte szó szerint ismétli itt az egyházat bíráló 18. századi francia „testvérek” ismert tételét: „a világ ... két szisztémára osztatott, amely rendszerek teljesen ellentmondanak egymásnak; a teológiai, illetve a humanisztikus elvre, a tekintély, illetve a szabadság elvére épülnek”62 A szabadkőműves ihletésű gondolatok talán még konrétabb formában jelentkeznek a stockholmi Királyi Könyvtár Kézirattárában őrzött, szintén 1864-es keltezésű eddig még publikálatlan „Szervezeti Szabályzatban”, valamint a bakunyini ideológia fejlettebb stádiumát tükröző 1866-os „Forradalmi katekizmusban”. Az utóbbi dokumentumot elemezve látszólag ellentmondással találkozunk. A tárgyalt időszakban eszmei síkon Bakunyin már csalódott az olasz szabadkőművességben. Ugyanakkor a „Société” nápolyi magvát képező híveihez — akik javarészt páholytagok voltak — az általuk megszokott, hagyományosan republikánus és jellegzetesen szabadkőműves terminológiával fordult.63 A dolog formai oldalán túlmenően — még a „szociális” eszmeiség magasabb fokán állva is — tudatosan ragaszkodott a szabadkőműves múltból eredő antiteologizmus előtérbe 6 2 A „Saciété” programdokumentuma, i.m. 313. Uo. 320-322., 324. Bakunyin szerint az iskolával kell helyettesíteni az egyházat. Uo. 327. E szavakat szó szerint megtaláljuk az 1866-os „Forradalmi katekizmusában”. L: Matyeriali dija biografii M. Bakunyina, pod red. V. Polonszkovo, Moszkva, 1928, III. 62. (A továbbiakban „Forradalmi katekizmus”). 63 A. de Gubernatis emlékiratában „testvéreknek” nevezte a „Société” firenzei ágának tagjait! A. de Gubernatis: Proemio autobiografico, in: Dizionario degli Scrittori Contemporanei, Firenze, 1879. XXIV.p. Uő.: Fibra, Pagina di Ricordi, Róma, 1900, 236.
