Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
796 KUN MIKLÓS J. Öwierciakiewicz, a cseh J. V. Fric, a svéd A. Blanche, A. Sohlman, a francia A. Talandier. A „népek tavasza” utáni szabadkőműves balszárny hagyományaiból kiindulva joggal feltételezhetjük, hogy a titkos jelrendszer használata, a tradicionális ajánlólevél felmutatása kétségtelenül megkönnyítette számára a kapcsolatfelvételt — kivált annak kezdeti stádiumában. Tudomása kellett hogy legyen azonban a mozgalom heterogén politikai összetételéről és az indifferens egyének beáramlásának lehetőségéről. Ezért esetenként kénytelen volt határozottan különválasztani aktuális politikai és szabadkőműves teendőit.16 Bakunyin, amint látni fogjuk, 1863-1864 fordulóján helyváltoztatásai során rendszeresen igénybe vette szabadkőműves összeköttetéseit, hasonlóképpen járhatott el 1863 tavaszán, svédországi útja alkalmával. A skandináv félszigeten nemcsak az őt örömmel fogadó „Aftonbladet ” orgánum körül tömörülő radikálisokat, hanem - paradox módon — a svéd uralkodót, XV. Károlyt is „testvérének” kellett tekintse. A király ugyanis Svédországban hagyományosan a nagymester tisztét töltötte be, de szabadkőműves volt az ország ügyeit intéző főhivatalnokok túlnyomó többsége is.1 7 16J. Ówierciakiewicz-hez intézett, a lengyel-orosz tárgyalásokra vonatkozó 1862. október 18-i levelében így írt egy közös ismerősükkel kapcsolatban: „Kérem, hogy az illető nevét ne használják . . . a páholybeli levelezés során.” Ju. Sztyeklov: Piszma M. Bakunyinnak polszkim korreszpongyentam, in: Letopiszi markszizma, 1927/4. 80. 17 A svéd uralkodócsalád és a főhivatalnokok szabadkőműves tradíciói a 18. század közepére nyúlnak vissza. Komolyabb jelentőségre akkor tett szert ez a tényező, amikor III. Gusztáv, a felvilágosult abszolutizmus e jellegzetes képviselője, II. Frigyes porosz uralkodó példáját követve belépett a „testvérek” soraiba. A páholy-adta lehetőséget is felhasználta hatalma megszilárdítására. Az uralmát megdöntő csoport egyik vezetője, a liberális színekben tetszelgő G.A. Rejterholm szintén felhasználta a páholy összejöveteleket szervezkedése során, ugyanis a szabadkőművesség egyik befolyásos elöljárója volt. Isztorija Svecii Red. A. Kan. Moszkva, 1974, 311., 319. 18 Svédországi tartózkodásáról 1. Ju. Sztyeklov: Mihail Alekszandrovics Bakunyin: i.m. II. 223-226.; Illustrad Tidning (Stockholm), 1863, VII. 13. IV. 24.; Hellberg, J. C. (Posthumus). Ur minget och dalboken, mina samtida, XI-XIL, Stockholm, 1974; Kihlbeag, Leif: Lars Hieata i helfigur, Stockholm, 1968; Hasselberg Gudmar, Rudolf Wall, Dagens Nyjeters skapare, Stockholm, 1945. S. Furiani: Bakunin e la sua Associazione segreta dei fratelli scandinavi dei 1864, Rivista Storica Italiana, 1977, III —IV; A svéd uralkodó körök jobbszárnyának szabadkőművessége egyébként nem akadályozta meg őket abban, hogy az első barátságos légkörben lezajlott találkozások után, Pétervár nyomására Bakunyin-ellenes sajtókampányba ne kezdjenek. Tudjuk, hogy Bakunyin a cárellenes aspirációk szószólójaként tárgyalt a svéd uralkodó osztály reprezentánsaival, ezzel a céllal nyert kihallgatást a királytól is. A tárgyalások során mindvégig megőrizte politikai függetlenségét és tartását. A páholyok számára kötelezően előírt „kölcsönös segélynyújtás” elve az általa felvetett kérdésekben vajmi kevés szerephez juthatott; a tárgyalások egyébként nem is fejeződtek be kézzelfogható eredményekkel. Mégis: ha nem rendelkezett volna ekkor már az előkelő, huszonnyolcadik grádust igazoló okmányokkal, úgy a tradicionálisan szabadkőműves skandináv atmoszférában tárgyalássorozata és a radikális párti pártfogói által kezdeményezett nagy tavaszi diadalmenetének megrendezése is nehézségekbe ütközött volna.1 8 A jelek szerint tehát Bakunyin az 1860-as évek első felében a szabadkőművességben — főleg a balszárnyban — nemcsak az emberiség progresszív örökségének hordozóját, a gazdag konspirativ tradíciókkal rendelkező „nemzetközi testületet” látta, hanem a
