Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN 797 konkrét politikai célok elérése érdekében alkalmazható eszközt is. Még inkább érvényes ez a tétel az olaszországi szabadkőművességhez fűződő viszonyára. E mozgalom ugyanis az 1860-as esztendők derekán szorosan kapcsolatban állt az Itália-szerte lejátszódó politikai eseményekkel. Az itáliai szabadkőművesség hagyományai A Bakunyin „testvért” 1864 januáijában befogadó olasz szabadkőművesség raadikális tradíciói a 18. század végére és főleg a 19. század elejére nyúlnak vissza. A széttagolt ország megannyi államában és tartományában kezdettől fogva nagyszámú misztikus töltésű, a nagybirtokos nemességet vagy egy-egy város hatalomra törő gazdag patríciusait tömörítő páholy funkcionált. Ezeken belül, vagy azokból kiszakadva, a progresszív nézetek képviselői szerepet vállaltak Adam Weyshaupt illuminátus teóriájának és konspirativ taktikájának itáliai térhódításában, valamint a Nagy Francia Forradalom eszméinek olasz talajra való átültetésében. A restauráció időszakában egyes ismert szabadkőművesek kivették részüket a carbonari-szervezetek kiépítésében, taktikájának kidolgozásában, majd a szervezet országon belüli és nemzetközi kapcsolatainak megteremtésében.19 19 Az olasz szabadkőművesség tárgyalt korszakát a korabeli röpiratok mellett a legrészletesebben A. Luzio: La massoneria e il Risorgimento italiano, vol. I—II. c. munkája taglalja, Bologna, 1925; a szerző azonban a század elejei Risorgimento-kutatók jobbszárnyához tartozott, és mint ilyen, igyekezett „kirostálni” a szabadkőműves balszárny kialakulására vonatkozó fonásokat. Olykor gúnyos hangnemben, elfogultan ismerteti a Garibaldi-barát szabadkőműves tisztségviselők munkásságát. Munkája hiányosságaira utal az ismert antifasiszta olasz történész, N. Rosselli in: Saggi sül Risorgimento e altri scritti, Torino, 1946; 335-346. Jóval objektívebb, bár hiányosabb forrásbázisra épül G. Leti: Carboneria e massoneria nel Risorgimento italiano c. munkája, Bologna, 1925, melyben a szerző több kérdésben polemizál A. Luzióval; inkább a korai itáliai szabadkőművesség története szempontjából érdekes O. Ditto: Massoneria, carboneria e altre societá segrete del Risorgimento italiano, Torino-Róma, 1905. Említést érdemelnek a marxista G. Cande loro monu mentális vállalkozásában fellelhető, a szabadkőművességnek a Risorgimentóban játszott szerepére vonatkozó utalások, G. Candelo^o: Isztorija szovremennoj Italii, I-V. Moszkva, 1958-1971. 20Magda Jászay: Lodovico Frapolli e gli emigrati ungheresi nel Risorgimento, in: Rassegna storica del Risorgimento, 1960, 531-566. Az 1830—1840-es esztendőkben a mozgalom egyenlőtlenül fejlődött, és igen differenciált képet mutatott. Az itáliai szabadkőművesek egy része elsősorban nemzeti érzésektől vezérelve vállalt részt a Risorgimento harcaiban. A nacionalista ideológia elfogadásával teljes mértékben összeegyeztethetőnek bizonyult számukra a maguk mozgalma nemzetek felettiségének elve, amely esetenként, így például a „népek tavasza” idején a nemzetköziség jegyeit is tartalmazta. A forradalmak veresége után az olyan emigrációba kényszerült szabadkőműves-politikusok, mint L. Frapolli, G. Mazzini, F. Dall’Ongaro igen fontosnak tartották a rendszeres együttműködést a külföldi, többek között a magyar emigráns „testvérekkel”.20 Az Appennini-félszigeten 1849 és 1859 között az osztrák, a nápolyi és a pápai hatóságok üldözésének kitett közösségek csak igen ritkán tekinthetőek szabályosan funkcionáló páholyoknak. A Risorgimento számára döntő, 1859 — 1860-as esztendőkben a 4*
