Századok – 1979

Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V

A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A

19.

SZÁZAD KÖZEPÉN

793

esztendővel korábban betiltott oroszországi páholyok, amelyek között — összetételüktől függően — a miszticizmus elterjesztését szolgálók éppúgy voltak, mint a társadalmi haladásért folytatott harcot elősegítők, a harmincas évek végére, Bakunyin eszmei felcseperedésének idejére sorra felbomlottak.9

A következő évtizedek ellenzéki törekvései egészen más szervezeti formákat öltenek: baráti körök, társas összejövetelek, majd a „Cirill és Method-társaság” és a petrasevisták esetében laza jellegű konspirativ

egyesületek.

Azok a baráti társaságok, a „nyugatos” értelmiség körei, amelyekhez Bakunyin az 1840-es évi németországi útja előtt tartozott, már nem kapcsolódtak közvetlenül az orosz felvilágosodás évtizedes szabadkőműves tradícióihoz. A 18. sz. végén — 19. sz. elején az oldalági rokonok között pedig több páholytagot számon tartó Bakunyin-család episztoláris hagyatékában semmilyen nyomát nem találtuk annak, hogy akár M. A. Bakunyin, akár közeli hozzátartozói, a Muravjovok, a Poltorackijok, a Bezovrazovok az 1830—1840-es években aktív érdeklődést tanúsítottak volna a mozgalom iránt.

9 Az oroszországi szabadkőművesség történetének 18. század végi - 19. század eleji szakaszáról 1.: Maszonsztvo v ego

proslom

i nasztojascsem, pod

red. Sz.

P. Melgunova i

N. P.

Szidorova, Moszkva, 1914—1915. I

-П.

A.

N. Pipin: Ruszszkoje maszonsztvo, Petrograd,

1916;

G. A. Gukovszkij: Ocserki po isztorii ruszszkoj lityeraturnoj miszli v

XVIII

v., Leningrad,

1938;

T. Bakounine: Répertoire biographique des Francs—Mapons

Russes

(XVIII

е et

XIX

е siécles),

Paris,

1967.

'^L.Hass: „Diaspora

” Polskiego wolnomulärstwa (1821-1908), Przeglad Historyczny, 1971/2.202-210.

11 Lásd

V.

M. Dalin

felszólalását in:

Problemi szovjetszko-italjanszkoj isztoriografii,

Moszkva, 1964. 250-251.

12A Turgenyev-testvérek

franciaországi közéleti szerepléséről 1: V. M.

Taraszova:

N.

I.

Turgenyev v

Zapodnoj

Jevrope v 30-50-h godah XIX. v.

i

ego obscsesztvenno-politycseszkije szvjazi in: Ucsonije zapiszki Marijszkovo gosz. ped. insztyituta im. N.

K.

Krupszkoj, Kafedra Isztorii, vol. 28. Joskarola, 1966, 85-136.Cadot: La Russie dans la vie intellectuelle fran^aise 1839-1859.

A páholyélet és a szabadkőműves eszmék iránti aktív érdeklődés tehát Bakunyinnak nem, vagy nem elsősorban oroszországi életére, szülei vagy rokonai elbeszéléseire, hanem emigrációja első szakaszára, újfajta élményeire vezethető vissza. Németországi és svájci páholytagságáról azonban nincsenek adataink az 1840-es évekből. A szakirodalomban megtalálható 1845-ös párizsi tagfelvételéről szóló nézet is csak hipotétikus.

A mozgalomhoz való közeledés az 1840-es évek derekán egyébként szinte törvényszerű jelenség. L. Hassnak, az ismert lengyel masonológusnak sikerült bebizonyítania például, hogy az 1830-1831-es felkelés után hontalanná vált lengyelek tömegesen csatlakoztak a szabadkőművességhez. Részint franciaországi páholyokban fejtették ki tevékenységüket, részint önálló közösségeket alakítottak hazájuk határain kívül. Ugyanez érvényes az 1846-os években Franciaországba érkező olasz, német, spanyol utazókra és menekültekre.10

A csupán néhány főt számláló orosz emigráción belül is lejátszódott ez a folyamat. N. I.

Turgenyev, az in effiggie halálra ítélt dekabrista, aki már 1818-ban behatóan érdeklődött Adam

Weyshaupt eszméi

iránt,1

1 akárcsak a hivatalosan nem emigráló, de élete java részét Pétervártól távol töltő testvére, A.

I.

Turgenyev, szignifikáns szerepet játszott az 1820-1830-as években a különböző európai páholyok életében. A következő generáció tagjai közül I.

G.

Golovin

és

N.

I.

Szazonov — akik közeli kapcsolatban állottak a francia republikánus mozgalommal — még a „népek tavasza” előtt szabadkőművesek voltak.12

(Az orosz materialista gondolat nagy úttörője, A.

I.

Gercen ugyanakkor