Századok – 1979

Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V

794

KUN MIKLÓS

sohasem volt tagja a mozgalomnak. Akárcsak a többi misztikus vonásokat viselő irányzattól, idegenkedett ettől is.)

Bakunyin — mi is elfogadjuk 1845-ös felvételének hipotézisét — emigrációja korai stádiumában sem tekinthető „általában” szabadkőművesnek. Közismert, hogy az e névvel illetett irányzathoz a kispolgári ellenzéki és értelmiségi résztvevőkön kívül az 1840-es években Európa-szerte csatlakoztak más társadalmi rétegek más osztályérdekeket képviselő hívei is. így a politikai és gazdasági téren egyaránt válságjelenségekkel küszködő, de a fennálló társadalmi rendszer alapjain változtatni nem kívánó nagy polgárság; a „régi rendet” ádázul védelmező, annak ellenségeivel szemben határozottan fellépő hivatalnokgépezet, az arisztokrácia számos képviselője. Nemegyszer egyéni ambíciók kielégítésére vagy a kormányzat bástyáinak megerősítésére akarták felhasználni a páholy adta kereteket. Bakunyin azonban nem náluk, hanem a „hivatalos” szabadkőműves irányzatoktól az 1840-es évekre már szinte minden európai országban elkülönülő, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” republikánus eszméit valló baloldali közösségek egyikébe nyert felvételt. Az első, bizonyíték gyanánt elfogadható forrás Bakunyin eddig ismeretlen 1848-as naplófeljegyzése, amelyben az őt befogadó franciaországi páholy - Loge

Orient de Paris — neve szerepel. Ugyanitt orosz nyelven felsorolja a legfontosabb attribútumokat.13

A „népek tavasza” alatt aktív politikai szerepet játszó poznarii lengyel politikus, Heliodor

Skórzevski

1848. október 9-i leveléből is kiderül, hogy Bakunyin a szabadkőművességnek a lengyel emigráció körében igen elterjedt skót ritusú irányzatához tartozott. Még viszonylag alacsonyan helyezkedett el a 33 grádusból álló ranglétrán. Páholy tagsága a Skórzevski-le vél tanúsága szerint már 1848-as európai körútja idején könnyebbé tehette számára a különböző nemzeti és társadalmi mozgalmak tagjaival való kapcsolatfelvételt.1

4

Paris, 1967.; W. Sliwowska. W kregu

poprzednikow Hercena,

Wroclaw

-Warsawa-Kraków-Gdansk,

1971. 96—140. N. I. Szazonovról mindenekelőtt 1. a szovjet Marx-kutatás legnagyobb alakjának tanulmányát:/). Rjazanov:

Karl Marksz

i ruszszkije ljugyi szorokovih godov. Petrograd,

1918.

7-56.; továbbá W. Sliwowska: i.m. 207-257.; LG. Golovinról: M. Lemke:

Nyikolajevszkije

zsandarmi i lityeratura 1825-1855. gg. Szankt-Petyerburg, 1909.466-511.;

13I.I.S.G. - Archivum,

Amsterdam,

(fotókópia)

’4 J. Pfitzner:

Bakuninstudien,

Prag,

1932.

140.

Elképzelhető, hogy 1848—1849-es konspirativ

akcióiban

— különösen a prágai „májusi összeesküvés” résztvevőivel való érintkezés során — Bakunyin már hasznosította is a páholyok illegális működésével kapcsolatban addig elsajátított tudnivalókat. Episztoláris hagyatékából, társai bírósági vallomásaiból erre nézve azonban nem nyerünk adatokat. A börtönben papírra vetett terjedelmes vallomása — a „Gyónás” — olvasói, „minden oroszok cárja” és a titkosrendőrség legfőbb vezetői elől pedig gondosan eltitkolta a szabadkőműves voltát.

Ismét a baloldali szabadkőművesség soraiban

Mivel szibériai száműzetése idején páholytagsága elképzelhetetlen, a kérdés a továbbiakban úgy vetődik fel: Európába visszatérvén az 1860-as években Bakunyin hogyan és miért újította fel kapcsolatait a szabadkőműves mozgalom balszárnyával, és