Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
792 KUN MIKLÓS szabadkőművesek voltak. Magának Bakunyinnak a mozgalomban való részvétele azonban a mai napig sem tisztázott. Az viszont ismert tény, hogy az első „újfajta” titkos szervezetét, a „hagyományos” konspirativ szövetségektől programjában sokban eltérő Société Internationale Secrete de Vémancipation de rhumanité”-t (a továbbiakban: Société) Olaszországban hozta létre 1864-ben. E probléma szabadkőműves központú megvilágítása ezért jelentőséggel bírhat a bakunyini anarchista eszmerendszer keletkezése szempontjából oly fontos itáliai tartózkodása értékeléséhez. Szabadkőműves kapcsolataira M. Nettlau utal első ízben.3 A. Reichel zenetanárnak, az 1840-es években az orosz forradalmár közeli ismerősének közlésére hivatkozva szinte teljes bizonyossággal kizártnak tartotta, hogy Bakunyin első, 1844-1849-es emigráns korszaka alatt szabadkőműves volt. Ezért így veti fel a kérdést: lehetséges, hogy Bakunyin csak 1864-ben, Firenzében vált a mozgalom tagjává? 4 Ugyanebben a munkájában a szerző közzétett egy kizárólag szabadkőműves vonatkozású Bakunyin-írást. A mindmáig egyedülálló forrást az I. Internacionálé olasz historikusa, G. Domanico,5 napjainkban pedig a „Documents anarchistes ” c. időszakos kiadvány publikálta újra, pontatlanul és hiányosan.6 3M. Nettlau: Michael Bakunin. Eine Biographie, London, 1896-1900. II, 200. L. még e munka publikálatlan függelékét: Nachträgen, I. L S. — Archívum (Amsterdam). Nettlau: Michael Bakunin, i.m. II. 200. 6. SG. Domanico. L’Internazionale (1864-1870), Firenze, 1911. 180-183. 6Documents anarchistes N2,juillet, 1969 (Lyon) 47-48. 1E. Lenucoff-O. Posner: Internationales Freimaurerlexikon, München-Zürich-Wien, 1932. 119. *Ju. Sztyeklov: Mihail Alekszandrovics Bakunyin, ego zsizny i gyejatyelnoszty, Moszkva- Leningrád, 1927. II. 290-293. „Tagja volt-e Bakunyin a szabadkőműves páholynak? Feltételeznem kell, hogy igen, számára ez mindenképpen szükséges volt, ha csak komolyan el akart érni valamilyen szervezeti eredményeket a »szabadgondolkodó« polgárságnak ebben a körében.” L m. II. 290. M. Nettlau kivételével a Bakunyin életrajzával foglalkozó kutatók — rendszerint a források hiányára hivatkozva — érdemben nem, vagy alig írtak szabadkőművességéről. Megkérdőjelezték ilyen jellegű kapcsolatainak jelentőségét, sőt egyes esetekben annak puszta létét. Érdekes, hogy az utóbbiakhoz tartozik E. Lenucoff és 0. Posner, az „Inter nationales Freimaurerlexikon” két szerkesztője is, annak ellenére, hogy ők sokkal kisebb jelentőségű és kevésbé ismert „testvéreket” is szerepeltetnek kiadványukban.7 A Bakunyinról szóló legismertebb marxista biográfia szerzője, Ju. M. Sztyeklov az, aki nemcsak elismerte a mozgalomban való részvételét, hanem határozottan állította: az olaszországi páholyokhoz fűződő kapcsolat nem a rövid és múló epizód szerepét töltötték be életében, Ju. M. Sztyeklovnak azonban az M. Nettlau felfedezte adatokon kívül nem állott módjában levéltári forrásokkal és korabeli kiadványokkal alátámasztani e logikus következtetést.8 A kapcsolat gyökerei és kezdetei Mikorra tehető Bakunyinnak a szabadkőműves mozgalomhoz való csatlakozása? Életének első, kizárólag oroszországi korszakában erről nem lehet szó; a családi vagy baráti indíttatás szinte teljes bizonyossággal kizárt. A dekabrizmus felszámolásánál három
