Századok – 1979

Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V

Kun Miklós:

A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG MINT IDEOLÓGIA ÉS SZERVEZETI KERET A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN

A marxista történetírás hosszú ideig nem foglalkozott a szabadkőművesség vizsgálatával.1

Pedig a témát — és ezen belül mindenekelőtt a balszárny történetét — tanulmányozó kutató óhatatlanul találkozik olyan problémákkal, érintkezési pontokkal, amelyek más lényeges kérdéskörbe, így például a szocialista eszmék és a korai munkásmozgalom történetéhez vezetik. Erre a következtetésre juthatunk a 19. század egy-egy jelentős, a nemzetközi munkásmozgalom úttörőihez vagy a kispolgári-radikális irányzathoz sorolható személyiségének — az adott esetben Mihail Alekszandrovics Bakunyinnak a munkásságát tanulmányozván.

1 Az utóbbi években azonban több, igen értékes munka jelent meg: Landa,

Sz.

Sz.: О

nyekotorih

oszobennosztyjah formirovanyija revoljucionnoj ideologii v Roszszii, 1816-1820, in: Puskin i ego vremja, I.

Leningrad,

1962;

Uő. Konspiracje oswieceniowe i tajne organizacje polityczne, Przegl^d Historyczny, 1967/2;

L.

Hass: „Diaspora

” polskiego

wolnomularstwa (1821-1908); Uo. 1971/2;

Uő.:

M^terialy do

dziejow

wolnomularstwa Wie

Ikiej

Emigracji; Uo. 1973/3;

H.

Balázs Éva: A magyar jozefinisták külföldi kapcsolatai, Századok, 1969/6.;

L.

Nagy Zsuzsa: A szabadkőművesség közéleti szerepe a két háború között, Századok, 1973/3.;

Uő.:

Szabadkőművesség a

XX.

században, Budapest, 1977.

2L. erről részletesen: Kun Miklós: A „demokratikus” pánszlávizmustól az anarchizmusig (M. A. Bakunyin politikai pályaképe és eszmei fejlődése az 1860-as évek közepén), kandidátusi értekezés, Budapest, 1976.

Bakunyin életének és ellentmondásos politikai pályájának egyik legjelentősebb fordulópontja 1864/1

865-ös

firenzei tartózkodása és európai tagtoborzó körútja.2

A korábban vallott nemzeti-felszabadító-centrikus eszméktől távolodóban volt: újfajta, alapvetően szociális alapokon nyugvó elvek kidolgozására törekedett. Ezzel párhuzamosan éppen 1864 tavaszán-nyarán fogott hozzá egy nemzetközi konspirativ

szervezet

létrehozásához, itáliai és más országbeli ágainak, „családjainak” életre hívásához. Agitációs útja — 1864 augusztus-november — során felkereste Svédországot, Dániát, Angliát, Belgiumot, Franciaországot; igyekezett új eszmék alapján kapcsolatot teremteni az ezen országokban élő lengyel menekültekkel. Akcióit nagy titoktartás mellett bonyolította le, így pályájának e lényeges korszaka igen kevéssé ismert. A legkevesebbet azokról a fontos impulzusokról tudjuk, amelyek a korabeli szabadkőműves mozgalom részéről érték őt ekkor. E feltáratlan kérdéssel foglalkozik a jelen tanulmány.

*

Firenzei akklimatizálódása során Bakunyint elsősorban liberális és kispolgári demokrata személyiségek vették körül, akik — olaszok és külföldiek egyaránt — javarészt