Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%. IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 73 proletár-kommunista „örökségbe” sorolható művek köre. A távolabbi múltból — Lukács utalásai szerint — ehhez az örökséghez tartozik minden maradandó alkotás, a közelmúlt alkotói közül azonban még a „progresszívek”, Zola, A. France, Barbusse, sőt Gorkij és Andersen Nexő is, csak kisebb-nagyobb mértékben teljesítik a normatív igényeket.92 Mert a jelenben — Lukács szerint — két nagy nehézség találkozik. Az egyik a modern kapitalizmus művészet- és művészi forma-ellenes világa: „Nagy művészet, valóban formateljes művészet. .. mindig csak egyértelmű, világos korszükséglet teljesítéseként jöhet létre. Az esztétizáló formakeresők, nevezzék őket akár új romantikusoknak, akár expresszionistáknak, belsőleg szükségképp formanélküliek kell hogy maradjanak.” A tendencia-művészet (a késői Ibsen, G. Kaiser, Toller stb.) „absztrakt-romantikus utópiái” művészi formateremtésre nem alkalmasak, a triviális köznapiság ábrázolása viszont nem emelkedik művészi magaslatra.9 3 Az avantgardista irányzatokat Lukács mint „üres formakísérleteket” utasítja el.94 De láthatóan elutasítja a polgári irodalom nem avantgardista modern irányzatait, így a 20. század első negyedének nagy reprezentatív modern regényirodalmát is: felfogása szerint a társadalmi hanyatlás a művészet terén is csak hanyatlást szülhet: a „dekadencia” művészi ábrázolója maga is foglya ennek a dekadenciának. A másik nehézség Lukács szerint a szocialista forradalom fiatal, fejletlen mivoltából következik. A forradalom ugyanis a mindennapi valóságban az életet még nem alakította át annyira, hogy talaján egy új, nagy művészi formavilág szárba szökkenhetne.95 Az új szocialista művészet sem vadonatúj: akik ezt várják tőle, „azok éppenséggel a legpolgáribbak, a legközelebb állnak Európa európaian-kétségbeesett, túlformáltan-formanélküli költészetéhez”.96 Az elmondottakhoz kapcsolódik szorosan Lukács György Kassák-kritikája. A vita és harc kialakulásában nyilvánvalóan nagy szerepet játszottak régi esztétikai és 1919-re is visszanyúló politikai ellentéteik. Nem volna helyes csak a politikában keresni a 20-as évek Kassák-vitájának a hátterét. Lukács művészetszemlélete oly szorosan függött össze politikai-ideológiai követelményekkel, hogy a politikai ellentétek automatikusan vonták maguk után nézeteltéréseiket az irodalomfelfogás, az esztétika területén is — a két terület nem volt elválasztható egymástól. Lukács szerint Kassák „deklasszált” kispolgári opportunizmusa pontosan kimutatható művészetében. A bírálat középpontjában a már említett antinómia állt: Kassák — „kaotikus” korszakán túllépve - megtagadja a művészet polgári talajon nélkülözhetetlen kritikai oldalát. „Új, teljes embert” hirdet már a polgári rendszer viszonyai között, tehát a formateremtésre is alkalmatlan elvont általánosság szintjén mozog. Másfelől egyre jobban megreked a felszínes „tényirodalomnál”.97 Kassák egyébként is a műalkotás tiszta „esztétikai” szemléletéhez vonzódik, ő a szocialista alkotásokat 9 2 Ld. erről uo. 165. 9 3Lukács György: L ’art pour Tart és proletárköltészet. 753. 9 4 Vajda Sándor (Lukács György): Parasztregények II.: Kodolányi János. 184. 9 5 Ez a gondolat, mely részben Trockij művészetről alkotott nézeteihez is kapcsolódott, akkor igen elterjedt volt a kommunista ideológusok között. Megtalálható Mácza Jánosnak a 700%-ban közölt cikkében is (János Lajos: Jegyzetek az új orosz irodalomról. 100%, I. évf. 5. sz.) — Vö. IV. Benjamin: írói egyesülések Oroszországban. Munka. 1927. április. 9 6Lukács György: L ’art pour Tart és proletárköltészet. 753. 97Ld. erről részletesen Vajda Sándornak Kassák önéletrajzáról írt cikkét, mely részleteiben is Lukács hatását és gondolatait tükrözi. I. h. 233.
