Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
766 TRÓCSÁNYI ZSOLT azonban most már jónak látta nem éppen alkotmányos eszközökkel elvenni a Tűri, Tholdalagi László, Wesselényi köré tömörülő ellenzék kedvét a veszélyes játéktól. Még Bánffy is titkos összeesküvő társaságról vélt tudni, amelynek kapcsolatai lennének egy hasonló kelet-magyarországi társasággal, elvei a francia forradaloméhoz hasonlóak, s „általános robbanását készítenek elő „minden tekintély és hatalom ellen”. Barco főhadiparancsnok „értesülései” pontosabbak voltak, ő már személyekről is tudott, Túrit és Wesselényit tartotta az erdélyi összeesküvők fqének. A dolog életveszélyes: a magyarországi jakobinusok már fogva vannak, társaságuknak vannak kelet-magyarországi tagjai — s most itt a fenyegetés Erdélyből is, ahol a rendek Barco szerint 48 000 embert tudnak fegyverbe állítani! Az ügy azon vett Tűriék számára kedvező fordulatot, hogy a titkos társaságról információszállításra vállalkozó személy, egy jelentéktelen kis megyei követ, csak zavaros fecsegésre volt képes mindenféle titkos esküről, szabadkőműves-öltözékben tartott összejövetelekről (Tűri éppúgy szabadkőműves volt, mint maga Bánffy), a Tűriféle militia nationalis-tervről stb. Minthogy pedig Erdélyben semmiféle nyoma nem volt „robbanás” veszélyének, a nagy államférfiúi erényekről nemritkán tanúságot tevő Bánffy jobbnak látta Tűrinek hivatalából való elmozdításával és Wesselényinek (aki ellen a középszolnoki újoncszabadítás miatt amúgy is per folyt) sakkbantartásával lezárni az ügyet, s álláspontját annak ellenére is érvényre tudta juttatni, hogy Sándor Lipót főherceg-nádor példa statuálását követelte Erdélyben is. Barcsai Ábrahámot, akit szintén a szervezkedés tagjának tartottak, mint nyugalmazott ezredest a katonai szervek meghurcolták ugyan, majd, hogy Erdélyből távoltarthassák, reaktiválták és Laibachba helyezték katonai állásparancsnoknak, mikor pedig onnan 1796 tavaszán engedély nélkül hazatért Kolozsvárra, letartóztatták s félévig fogva tartották, súlyosabb következményei azonban ránézve se voltak az ügynek. Minthogy azonban a titkos szervezkedés híre már 1795 február elején elterjedt erdélyi kormánykörökben, arról nem lehetett szó, hogy a rendek mindenestől magukévá tegyék a Tűri-tervet. Az I. Ferenc által kért újoncokat mindenesetre igen nehezen szavazták meg a rendek: 5 magyar megye és Kővárvidék protestatióval élt, 2 további megye részben támogatta ezt a tiltakozást. S legalábbis a székelyek katonáskodási kötelezettségei tárgyában a Tűri-terv szellemében fogant munkálatot terjesztenek a király elé: a katonáskodó székelyek adómentessége visszaállítandó, a székely katonaság szükség esetén az ország határain kívülre is vihető, de csak akkor, ha a háború Magyarországért és Erdélyért folyik; ha a birodalom más részeiért, vigyék ki a sorezredeket, s majd a székely katonaság látja el az ország védelmét. A katonáskodó székely maga lássa magát lóval, tüzifegyverzettel, ruházattal; zsoldjukra 50 000Ft-ot fordítsanak a hadiadóból. Első felszerelkedésükhöz azonban a király adjon nekik fegyvert, 1711-ben elvett fegyvereik fejében, s hosszú, törvénytelen fegyverviselésük rekompenzációjául is. Minden székben legyen kapitány, esetleg altisztek is; ezek gyakoroltassák fegyverben a katona-székelyeket. A hadügyi kérdéskörhöz tartozik végül az is, hogy a rendek több határozatban s végül feliratban foglaltak állást az újoncozás meggátlása miatt többek (köztük Wesselényi) ellen indított perek törlése mellett. A rendek ellenzékisége más kérdéseket kevésbé érintett. Az adóügyben hoztak egy határozatot, hogy ragaszkodnak korábbi állásfoglalásukhoz, amely szerint az egyházi nemesek, armalisták, székely lófők és gyalogok adózása megszüntetendő. Feliratban kérték az újonnan létrehozott birodalmi pénzügyigazgatási csúcsszervnek, a Directorium in
