Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 767 Cameralibusnak az erdélyi ügyekre való befolyásának megszüntetését és a kincstári igazgatás gyökeresebb reformjáig az erdélyi Cameraliának az Erdélyi Udvari Kancellária alárendelését — eleve reménytelen erőfeszítések. Más jellegű volt az országgyűlésnek az a lépése, amelyet az erdélyi magyar nemzeti színház, a Nemzeti Játékszín ügyében tett. A szászoknál Szebenben pár évvel eíőbb Hochmeister vállalkozókedve jóvoltából kapott a színjátszás állandó otthont, Brassóban ekkortájt épült fel egy, színielőadások tartására is alkalmas bálterem. Érthető, hogy a magyar rendek, felismerve a színjátszás nyelvművelő hatását, anyagi támogatást kívánnak juttatni a Kolozsvárott ekkor sikeresen meginduló magyar színjátszásnak. A nemzeti játékszín felépítésére közadakozás indul. A legnagyobb adakozó az idősb Wesselényi Miklós, aki 1000 Ft-nak előbb kamatait, 3 év után pedig a tőkének egyszerre való letételét ígéri. A gyűlés őt, Fekete Ferencet (az első színházügyi tervezet kidolgozóját) és ifj. Bethlen Farkast választja meg a Nemzeti Játékszín felépítésére felügyelő bizottságba. Majdnem egy emberöltő telik el, míg a színház végre felépül, de a kezdet itt van. 4. A rendszeres bizottságok munkálatai 1795 után azonban majd másfél évtizedig nincs országgyűlés Erdélyben, 1809-ben is csak azért, hogy a végszükségben mégis egybehívott, de a harctérre még el sem indult erdélyi hadfelkelésről hozzon rendszabályokat. A nyilvános politikai életre csak a törvényhatóságok gyűlései adnak olyan-amilyen lehetőségeket. Aránytalanul fontosabb azonban ezeknél az, ami az 1791-i törvénnyel létrehozott országgyűlési rendszeres bizottságokban folyik. A rendi reformmozgalom e bizottságokban mutathatja meg: valóban vannak-e reformerszándékai, több-e ellenzékieskedő okvetetlenkedésnél vagy éppen konzervatív restaurációs törekvéseknél? Szögezzük le mindenesetre: a bizottsági munkálatok rendek és kormányzat közös produktumai. Nemcsak arról van szó, hogy Bánffy György jogosult irányítani a bizottságok összességének munkáját, s ezt energikusan és nagy politikai érzékkel teszi, s hogy a bizottságok elnökei egytől egyig kormányférfiak; s nem is csak arról, hogy a bizottságok egyrészénél filológiailag nem is tisztázott vagy nem is tisztázható, hogy milyen állásfoglalások alapján alakult ki az operatum. Vannak olyan, s egyáltalán nem jelentéktelen határesetek, mint a törvénykezési bizottságban kulcsszerepet játszó Tűrié is; ő 1795-ig ítélőmester, s pár évvel később újra tisztségviselő. Kezdjük a bizottsági munkálatok ismertetését abban a témakörben, amelyben a legbaljósabbak az előzmények: az urbér ügyében. A központi és országos kormányzat eddig háromszor futott neki az úrbérrendezésnek — az eredmény a „Bizonyos Punctumok”, a Bruckenthal-terv és módosítgatásai és az 1785-tel kezdődő, befejezetlenül maradt urbérrendezési kísérlet. Most a rendek foghatnak hozzá, Kemény Farkas, az országgyűlés elnöke vezetésével. A buktatók ugyanazok, amik korábban: Erdélyben feudális túlnépesedés van, a szántóterület a jobbágy népesség számához képest kevés. A bizottság először 4-10 hold szántóban és 1 1/2 —3 hold kaszálóban szabta volna meg az egész jobbágytelek mennyiségét. Bánffy még ezt is kevesellette. Mikor viszont a végleges terv (a gubernator újabb megjegyzéseinek is figyelembevételével) kialakult, az egész telek nagyságát már csak 3 1/2 —6 hold szántóban és 1 1/2 —3 1/2 hold kaszálóban szabták meg. A jobbágy beneficiumai: kocsmárlás saját boraiból Szent Mihálytól újévig (az év többi
