Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 765 javaslatok körül, de a rendszeres bizottságok jó része elkészült munkájával, meg kellene kezdeni ezek tárgyalását. Az első összecsapás e kérdésben amiatt zajlik le, hogy egyes megyék olyan utasítást adtak követeiknek: a székelyek ügyét kivéve egyik deputatio munkálatához se szóljanak hozzá, míg nem közlik azt vármegyéjükkel. Ezt az állásfoglalást az idősb Wesselényi Miklós mint Közép-Szolnok megye követe jelenti be a gyűlésen. Az álláspont érthető, a magyarországi megyék az 1820-as évek végén ugyanígy megvitatták a reformtervezeteket, mielőtt azok az országgyűlés elé kerültek volna. Bánffy György viszont alappal tart attól, hogy a törvényhatósági megvitatás révén a reformmunkálatok irányítása kicsúszik az ő kezéből, s fellép a javaslat ellen. A magyar natio válaszul nyilatkozatot tesz arról, hogy a törvényhatóságoknak joguk van a követinstructiókon túl is befolyást gyakorolni a törvényhozásra, de kész a rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalásába bocsátkozni. Első helyen azonban az adóügyi munkálatot tárgyalná. Most a Gubernium kerül kutyaszorítóba. Kitér az adóügy vitájának kellemetlen feladata elől azzal, hogy az adóügyi munkálat még nem teljesen kész, megküld viszont néhány viszonylag jelentéktelen munkálatot (egészségügy, tűzrendészet stb.), azzal az indokolással, hogy a hírek szerint fenyegető pestis és marhavész miatt helyes volna ezekkel foglalkozni (!). A rendek erre újra sürgetik a fontosabb munkálatok, elsősorban az adóügyi megküldését. A Gubernium visszaadja a fricskát: az úrbéri munkálatot (és az erdőrendtartást) küldi meg. A huzavona, kölcsönös kellemetlenkedés vége az, hogy a gyűlés egyetlen munkálatot sem vesz tárgyalás alá. Ugyanakkor viszont bőségesen foglalkozik az országgyűlés egyéb izgalomkeltő ügyekkel, elsősorban a hadügyeket így vagy úgy érintőkkel. Újra felmerül (a magyar megyék követeinek kezdeményezésére) az ország generálisa tiszte betöltésének követelése. A határőrség ügyének kérdésköréből előbb a Huny ad megyei határőröké kerül megvitatásra. 34 ottani falu nemes határőrei tesznek panaszt többek között amiatt, hogy a francia háborúra való kivonulásra kényszerítik őket, majd két kiváltságos hely, Dobra és Hátszeg is kérvénnyel jelentkezik. A rendek valamennyiüket pártolják. Már a gyűlés vége felé kerül vitára az 1791 után a határőrség helyzetének új szabályozására kiküldött katonai-polgári vegyesbizottság tervezete. Ez az operatum enged bizonyos rendi követeléseknek, alapelvei közt szerepel a nemesek mentesítése a határőr-szolgálat alól, megfelelő kártérítés adása a határőrvidékről kitelepített nemeseknek, a határőrök feletti polgári jurisdictio megmaradása (a katonai szolgálat kivételével), a határőrhelységek adóigazgatásának polgári kézen hagyása. A rendek mégis elvetik, s az 1791-i törvényjavaslatok szerint eltörölnék a határőrséget. De mi lépjen a határőrség helyébe? Tűri László ítélőmester, az ellenzék legkoncepciózusabb vezetője, több kormányférfival (Bethlen József, Michael Bruckenthai, Szegedi guberniumi tanácsos) és ellenzéki vezetőkkel (köztük az idősb Wesselényi Miklóssal) folytatott konzultációk után Tholdalagi Lászlóval és Fekete Ferenccel együtt dolgozza ki Erdély hadügyének átfogó tervét. Ez a parasztság soraiból kiállítandó 4000 főnyi zsoldossereg mellett ugyanily létszámú rendi sereget tartana fegyverben béke idején is: a 18—24 éves férfiak fegyverben gyakorlandók, s havonta váltsák egymást a szolgálatban. Felszerelésükről, ellátásukról maguk gondoskodnak. Szükség esetén (védelemre vagy országgyűlésen meghatározott segélyképpen) nagyobb számban is kiállnak. A szabad királyi városok (fejedelmi kori gyakorlat szerint) a hadfelszerelést állítanák ki. E sereg parancsnoka az ország generálisa, de minden natiónak is lenne generálisa és saját tisztjei. A terv országgyűlési tárgyalásra került, a kormányzat 2*
