Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
764 TRÓCSÁNYI ZSOLT ságok létszámát az elnökön kívül 8 személyben állapította meg, ezeket azonban, a bizottsági munka legfőbb irányításának jogán, Bánffy válogathatta ki a 15-25-ös névsorokból. 3. Az 17924 és 1794/95-i országgyűlés Az 1790/91-i törvényjavaslatok közül az utóvédharcok még az 1792-i és 1794/95-i országgyűlésen is folynak. A rendek megjegyzéseket fűznek az elfogadott tc.-ekhez, kérik bővítésüket stb., újra sürgetik a meg nem erősített törvényjavaslatok elfogadását; érdemi eredményt már nem érnek el. Az 1792-i országgyűlés ezenkívül alig mutat fel valami érdemlegeset. Heves vita folyik a hatheti oktatásról, a protestáns rendek élesen elítélik ennek fenntartását, a katolikus rendek erre ellennyilatkozatot tesznek, s a kérdésben továbbra sincs előrelépés. A székely követek kezdményezésére a rendek sürgetik a határőrség kérdésével foglalkozó vegyesbizottság elkészült munkálatának megvitatására való leküldését — eredmény nélkül. A kormányzat számára viszont jókor jön az, hogy a magyarországi rendek a Partium Magyarországhoz való visszakapcsolását követelik - jó félszázadig lehetőség ez az unió kérdésében való zavarkeltésre. Az 1792-i országgyűlés, hosszú közjogi érveléssel, a reincorporatio ellen foglal állást. 1794/95-re a légkör megint nyugtalanabbá válik. A rendek lassan magukhoz térnek az 1792 májusi rescriptumokkal kapott hideg zuhany után, s ismét támadóbb kedvvel lépnek fel. A rendszeres bizottságok munkája 1793-tól folyik, jelentős részük 1794-re már kész is, a deputatiók munkája során mód van modernebb gondolatok kicserélésére is (bár nemcsak arra). 1794 elején Diana-vadásztársaság néven egy arisztokratákból és köznemesekből álló társaság verődik össze, tagjai közt többek között az idősb Wesselényi Miklóssal, Fekete Ferenccel, Teleki Mihállyal (később egy ideig az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság vezetője), programjában már a reformkoréra emlékeztető elemekkel (mezőgazdasági szakkönyvek fordítása, a lótenyésztés fejlesztése, az ifjúság jellemnevelése s e célra pedagógiai művek írása és fordítása, a fő- és kisebb nemességnek társasági kapcsolatokkal egymáshoz közelítése). Országos, minden törvényhatóságban megbízottakkal rendelkező, legális szervezetnek szánták. Bánffy György, Eszterházy János és a Gubernium egésze azonban jó szimattal vette észre a politikum túlsúlyát a névleges vadásztársaság programjában, s a gubernator bölcsen azt a tanácsot adta az akkor kb. 100 főből álló társaságnak: oszoljon fel, mielőtt tagjait kellemetlenség érhetné. A vadásztársaság fel is oszlott, annál is inkább, mert tudomásuk lehetett róla, hogy a Birodalom központi kormányzata többszáz fős szervezkedésről stb. vél tudni, egy túlzó feljelentés alapján. 1794 nyarán azonban már a magyarországi jakobinus-szervezkedés is kezd behatolni Erdélybe; a jakobinus-káté Kolozsvárott is eljut egyesekhez. Közben pedig az elégületlen birtokosnemesség akcióba lép a megyékben is. 1794 januáijában Közép- Szolnok megyében az idősb Wesselényi Miklós által vezetett ellenzék eléri, hogy a megye megtagadja a subsidiumot, azzal, hogy arról csak országgyűlés dönthet, majd szélnek ereszti a megyében akkor befogott újoncokat. Ugyanez idő tájt tagadja meg Doboka megye is az újoncadást. Ebben az 1790-hez képest már másfajta feszültségekkel tele légkörben ül össze az 1794/95-i országgyűlés. Az utóvédharcok még itt is folynak az 1790/91-i törvény
