Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 763 Nem enged az abszolutisztikus értelmezésű alapvető felségjogok kérdésében. Leszögezi, hogy a külügyek intézése felségjog, s csak kegyként ígéri meg, hogy Erdélyt is illető külpolitikai tárgyalásokban a gubernator s az erdélyi tanácsosok véleményét is megkérdezi, sőt az országgyűlését is, ha az együtt van, a békekötések után pedig azok feltételeit a Gubernium útján közli a rendekkel. A hadügyi törvényjavaslatokból egyetlenegy sem kerül megerősítésre, az uralkodó a legjobb esetben is csak azt Ígéri meg, hogy majd az országgyűlési rendszeres bizottságok egyike vagy egy katonai-polgári vegyesbizottság fog foglalkozni a bennük érintett tárggyal. Majdnem hasonló a sorsa a kincstári tárgyú törvényjavaslatoknak is. Csak a földesurak tizedbérlet-jogára vonatkozó te. kerül megerősítésre, s a sóskutak használatára vonatkozó, az azonban erős megkötésekkel s annak hangsúlyozásával, hogy a sóbányművelés királyi jog.,Az adóügyi törvények közül is lényegében csak egy nyer megerősítést, az is alapos módosítással. A rendek adómegajánlási jogáról szóló te. jóváhagyó szövege ti. úgy szól, hogy Erdély alaptörvényei szerint új teher nem lévén az országra rakható a rendek nélkül, a király az adó és rendkívüli subsidiumok ügyében megtartja a rendek döntési jogát. A többi adóügyi törvényjavaslatokat vagy azzal veti vissza, hogy előbb a rendszeres bizottságnak ki kell dolgozni az új adórendszert, vagy azzal, hogy a rendek nem gondoskodtak róla: honnan lehessen fedezni az egyházi nemesek stb. újbóli adómentességéből eredő kiesést. Az ország egész státusa, külügy, hadügy, pénzügy — ezekben a kérdésekben, a Habsburg-birodalom belső struktúrája és az abszolutizmus alapkérdéseiben a központi kormányzat nem enged. De nem enged olyan, a Habsburg-abszolutizmus számára lényeges részletkérdésekben sem, mint a katolikus egyház ellenőrzése (csak némi engedményeket tesz) vagy a külföldi tanulmányutak ügye. Félreértelmezhető (s a további gyakorlatban a latin nyelv javára félre is értelmezett) szövegezéssel biztosítja a magyar nyelv hivatalos voltát. Ezek mellett eléggé szerény az értéke azoknak a tc.-knek, amelyek (az alapszöveghez képest erős módosításokkal) biztosítanak bizonyos rendi jogokat. A bíráskodást érintő törvényjavaslatok közül a bírósági szervezettel foglalkozók helyére a központi kormányzat egyetlen tc.-et léptetett: Erdély összes polgári, egyházi és büntetőtörvényszékei visszaállítandók korábbi törvényes állapotukba, s míg a rendszeres bizottság ki nem dolgozza az új bírósági rendtartást, addig a korábbi törvények szerint működjenek. Néhány más bíráskodási tárgyú törvényjavaslat megerősítetlenül maradt, másokat ideiglenes érvénnyel erősítettek meg; az 51 törvényjavaslatból végülis 21 került be a törvény könyvbe. A vallásügyben azonban a kormányzat láthatólag örömmel fogadta a rendek közöt létrejött higgadt kompromisszumot; e törvények (a már említett 2 visszavetett javaslat, s egy harmadik kivételével — az utóbbit alappal ítélték jelentéktelennek) megerősítésre kerültek az ortodoxok szabad vallásgyakorlatáról szóló te. egy lényeges módosítással: a „hactenus etiam inter toleratas” szöveg helyébe „hactenus inter toleratas” került. A szöveg így akként volt magyarázható, hogy az ortodoxia kijutott a megtűrtség helyzetéből — a gyakorlatban erre nem került sor. Az 1791-i törvényjavaslatok megerősítésekor közös te.-be kerültek az összes rendszeres bizottságok névsorai és feladatai. A központi kormányzat azonban biztosítani kívánta saját szempontjai hatékony érvényesülését a bizottságok munkájában. Ezért az összes bizottságokat Bánffy György irányítása alá helyezte. Az egyes bizottságokból kényes feladat lett volna egyenként kiszűrni a kormányzat számára kellemetlen személyiségeket. így a központi kormányzat azt a megoldást választotta, hogy az egyes bizott2 Századok 1979/5
