Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
760 TRÓCSÁNYI ZSOLT A törvényjavaslatok utolsó nagyobb csoportja a vallásügyi tc.-ké. A törvényalkotás a 4 recepta religio rendszerének újbóli törvénybeiktatásából indult ki, s egyben szabad gyakorlatot biztosított az „eddig is a megtűrt vallások közé számított” ortodoxiának. Az egyes vallásfelekezetek közti viszályokat, sok bölcsességgel, le kívánta zárni azzal, hogy a Diploma Leopoldinum óta elvett templomok stb. maradjanak jelen birtokosaik kezén, a megígért vagy -ítélt kártérítések kifizetendők, a még fennmaradó vagyonjogi vitákkal pedig foglalkozzék rendszeres bizottság. Valamennyi felekezet alapítványai eredeti rendeltetésük szerint használandók fel — szögezték le a rendek. Katolikus sérelmet kívántak orvosolni azzal, hogy a katolikus vallásügy igazgatását visszaadták a katolikus rendek és a püspök kezébe. A tanulóifjúság külföldi útjainak szabadságát kimondó te. viszont protestáns sebet szándékozott gyógyítani. A türelmi rendeletén túllépve mondta ki a törvényhozás azt is, hogy a vegyesházasságokból születő gyermekek (bármely felekezet tagjai) nemek szerint kövessék szüleik vallását. Jegyezzük meg azonban: két jelentős vallásügyi kérdésben: az aposztázia-minősítés eltörlésében s egyben a felekezetek közti szabad áttérés engedélyezésében, ill. a vegyesházasságok megkötése és szétválasztása kérdésében nem jött létre megegyezés az országgyűlésen. Azoknak a kérdéseknek a kidolgozására, amelyek a 8 hónapra nyúlt országgyűlésen is nyitva maradtak, 7 rendszeres bizottságot küldtek ki a rendek (közigazgatási, adó- és Commissariatica-ügyi, úrbéri, kincstári, bíráskodási, egyházi és tanügyi bizottság), 15 20 25 taggal. Elnökeik a kormányzat vezető alakjai voltak, maga Bánffy gubernator, Bethlen Sándor országos főbiztos, Kemény Farkas, a rendek elnöke, Bánffy Farkas kincstartó, Bethlen Pál, a királyi tábla elnöke és Eszterházy János meg Teleki Ádám guberniumi tanácsosok. A bizottságok tagjainak nagyobb része Erdély vezető politikai garnitúrájának különböző árnyalataiból került ki. Az 1790/9 1-i törvény alkotásban elsősorban a rendi-konzervatív elemek dominálnak. Mennyiségi túlsúlyuk oly nyomasztó, hogy szinte alig tűnnek fel a repedések: II. József jobbágy politikája leglényegesebb vívmányának, a szabad költözésnek akceptálása, a vallásügyben még némi továbblépés is a jozefinizmuson, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság melletti állásfoglalás. Nem egyértelmű, de új jelenség a magyar hivatalos nyelv követelése. A leglényegesebb új azonban az ezen a rendi törvénykönyvön, ami még nincs benne — ami a rendszeres bizottságok elé kerül: Erdély gazdaságának egésze, az urbér, a közigazgatás és bíráskodás, az oktatásügy új rendje stb.; a rendeknek itt van módja valami mást is felmutatni, mint amit az éppen méretei miatt is sokszor sivár 1790/9 1-i törvényhozásjelent. Mielőtt azonban a törvényjavaslatok sorsára, ill. a rendszeres bizottságok munkálataira térnénk, az országgyűlés egy eddig nem érintett mozzanatáról kell beszámolnunk: a Supplex Libellus Valachorum ügyéről. Az erdélyi román nemzeti mozgalom az 1748-i kérvény után évtizedekig nem jelentkezik újabb nyűt politikai akcióval. De az érlelődés folyik több vonalon is: a román értelmiség szélesebb körű kialakulásával, a nemzeti tudatnak a dákoromán kontinuitás eszméjére épülő, most már összefoglaló történeti művekkel (S. Micu-KIein, ^incai) való megalapozásával, amit más oldalról a latinizáló nyelvújítás segít, román személyek bekerülésével a hivatalnok-értelmiség legfelső rétegébe is. Természetes dolog, hogy az 1790/91. táji nagy politikai mozgásban a román nemzeti tudat hordozói is hallatni kívánják szavukat. Már 1789-ben mozgás indul az unitus egyházi és világi értelmiség
