Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 759 a sok évtizedes rendi követelést, hogy az erdélyi katonaság felszerelését Erdélyben kell beszerezni. Nagyszámú törvényjavaslat tárgyai voltak a kincstári ügyek. E téren voltak tán a legkonzervatívabbak, ill. a legszerényebbek a rendek. Kimondották, hogy jogkörük kiteljed a kincstári igazgatásra is; ez olyan elv volt, amelynek elfogadását nem remélhették komolyan. A kincstári igazgatást a Diploma Leopoldinum és az 1693-i instrukció szerinti állapotba helyeztdc volna vissza. A többi kincstári tárgyú törvényjavaslatnak a fele a sóüggyel foglalkozott. A rendek követelték az országgyűlésen megállapított sóár visszaállítását s azt, hogy a só árát a rendek hozzájárulása nélkül ne változtassák, a só Erdélyen belüli szabad kereskedelmét, a sóskutak szabad használatát (nemesek számára a birtokukon található kősóét is), a só kényszerfuvarozásának megszüntetését, azt, hogy a kincstár is járuljon hozzá a sófuvarozási utak és hídjaik karbantartásához. Eltörölték volna az 1748-i sóhajós-conventiót. De törvénnyel szabályoztak volna jelentéktelen sóügyi részletkérdéseket is. A harmincadkérdésekről viszont csak annyi mondanivalójuk volt, hogy eltörölték a Magyarország és Erdély közti vámvonalat (mintha még nem lett volna eltörölve), s rendszeres bizottság hatáskörébe utalták az újabb harmincadszabályzatok felülvizsgálatát. Visszaállították a birtokos nemesség jogát a tized bérbevételére. Évszázados törvényeket felújítva, újra kimondották, hogy a fiscusra háramló jószágok érdemes hazafiaknak adományozandók. S végül rendszeres bizottság elé utaltak olyan hatásköröket, mint a kincstári igazgatás egyszerűsítése és a Montanistica et Moneteriaproblémakör egésze. Több otthonossággal mozogtak a rendek (s közvetlenebbül is voltak érintve) a bíráskodás kérdéseiben. 51 törvényjavaslat a termék. Még ha leszámítjuk is ebből a II. Józséf-kori bírósági rendszerből a korábbi típusra való visszaállást szabályozó, átmeneti jellegű rendelkezéseket, akkor is óriási a különbség a közt a szellemi mozgékonyság közt, amit a rendek ebben a problémakörben vagy a kincstári ügyekben tanúsítanak — nem is szólva Erdély gazdaságának egészéről, amelynek problémakomplexumát mindenestől rendszeres bizottságra hárították. A törvényalkotás, alulról kezdve az építkezést, részletesen foglalkozik az úriszékek hatáskörének helyre állításával, a II. József alatt eltörölt forum triadualék újrafelállításával, a filialis és partialis székek, a sedriák feladataival, a királyi tábla II. József előtti hatáskörének helyreállításával, a tábla szervezeti és létszámkérdéseivel, a Gubernium bíráskodási hatáskörével és gyakorlatával, fenntartva annak legfelsőbb bíróság-rangját, s végül a felségfolyamodvány lehetőségének körülírásával. Helyreállította a szász nation belüli korábbi bíráskodási gyakorlatot. A szentszékek elé utalta vissza a házassági pereket. De foglalkozik a törvényalkotás olyan különleges bíróságok helyreállításával, ill. korábbi törvények szerinti szabályozásával is, mint az országgyűlés bírói fóruma, a Forum Productionale vagy a görögök bíráskodása, ill. a váltótörvényszékek, és bizonyos katonai-polgári vagy kincstári különleges bíróságok megszüntetésével is. Több tc.-t szentelt a zalatnai bányatörvényszék és az abrudbányai bányasedria szabályozásának. Eltöröltnek nyilvánította a büntetőjogi újításokat, rendszeres bizottság elé utalva az új büntetőtörvénykönyv kidolgozását. Hozott végül egy jó féltucatnyi perjogi részintézkedést, részletes gyámügyi rendtartást alkotott, s a rendszeres bizottság hatáskörébe utalta az 1669. utáni tc.-k összegyűjtését és felülvizsgálatát, ill. az új perjogi kódex kidolgozását is.
