Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 757 Nem kevesebb, mint 37 törvényjavaslat foglalkozott a rendek jogaival, ideértve az e részbe logikusan beépített jobbágyügyi törvényeket is. Törvénytervezet született többek között az unió-eskü letételéről és megtartásáról, a hamis feljelentők, az unió megsértői, a fejedelem rossz tanácsadói büntetéséről. Törvénycikk-terv tárgya volt a fejedelem és rendek közös törvényhozó hatalma, az alapvető rendi jogok változtathatatlansága, a végrehajtó hatalom törvényes gyakorlásának kötelezettsége. Három törvényjavaslat is foglalkozott a rendek külügyi jogaival (részvételük akülügyekben általában, jogkörük a Török Birodalommal a 2 román fejedelemséget illetően kötött szerződések vonatkozásában, követküldési jog, erdélyi személyek konzulsága a román fejedelmségekben). Törvényjavaslatok foglalkoztak az országgyűlések évi tartásának kötelezettségével és ezek rendjével, a törvényhatóságok és városok korábbi jogállásának visszaállításával, ill. működésükkel. Ezek közül az országgyűlések rendjével foglalkozó XIX. törvényjavaslat kihagyná a diéta résztvevői közül az unitus püspököt és a gyulafehérvári káptalan meg a kolozsmonostori konvent követeit, a regalisták névsorára pedig a vármegyékkel és a székely székekkel tétetne javaslatot a gubernátornak, aki ennek alapján tenne felségelőterjesztést. Ez a törvényjavaslat taxatíve felsorolja azokat az alapvető törvényeket, amelyeket az országgyűlés sem változtathatna meg (köztük a törvényhozó hatalom király és rendek közti közös voltát, az országgyűlések évenként tartásának kötelezettségét, a 4 recepta religio egyenlőségét, a Hármaskönyv I. rész 9. c-ében foglalt nemesi jogokat és természetesen a Diploma Leopoldinumot s a Diplomában jelzett mennyiségen felüli adó — valójában tehát az adó 90%-nál nagyobb része - megajánlásának, kivetésének és behajtásának rendi jogát). Igen részletesen foglalkozott a törvényalkotás a rendek tisztségviselési jogával. Az una eademque nobilitas elvére hivatkozva kimondotta főrangúak és köznemesek egyenlő jogait e téren, egyben azonban azonnal korlátozva is az egyházi nemesek és armalisták hivatalviselési jogát: birtoktalan nemesek csak oly tisztségekre juthassanak, amelyek nem esnek királyi megerősítés alá és nem számadáskötelesek. A polgári rend saját kebelében mindenféle tisztséget viselhet, a szász natio jogai megmaradnak a magasabb tisztségekre is, a nem szász polgárok is viselhetnek alsóbb tisztségeket (de csak meghatározott arányban). A nemesi vagy polgári rendhez nem tartozók általában hivatalképtelenek legyenek. Nem erdélyiek csak akkor hivatalképesek, ha felveszik őket valamelyik natióba. A hivatalviselési jog kérdéscsoportjának második fő kérdésköre a rendek választójoga volt. A törvényjavaslatok alkotói el kívánták ismertetni választójogukat a sarkalatos tisztségekre, a többi guberniumi tanácsosságokra és az ítélőmesterségre, a királynak csak a megerősítés jogát hagyva fenn. Az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsosait a Gubernium jelölése alapján, annak tanácsosai közül kell kinevezni — követelték —. A rendek, ill. a Gubernium által választott vagy jelölt személyek meghallgatásuk s az őket választó vagy jelölő szerv tudta nélkül ne legyenek elmozdíthatok. A Magyar és Erdélyi Kancellária maradjon egyesítve. A rendek jogállását szabályozó törvényjavaslatok sorában találjuk a jobbágytörvényeket is. Az országgyűlés, kemény viták után, végül is sokkal mértéktartóbban járt el a jobbágyok szabad költözésének ügyében, mint az várható lett volna. Annak leszögezésével, hogy a röghözkötésnek törvényes alapja volt, s inkább hasznos volt a jobbágy számára, mint káros, a jobbágy pedig korábban sem volt elzárva a tanulástól, ipartól, kereskedéstől, az ingóságaival s szerzett javaival való szabad rendelkezéstől, eltörölte az örökös jobbágyságot (miután előzőleg II. József 1785-i rendeletét érvénytelennek dekla
