Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 755 Guberniumra tartozik, s ott Eszterházy János a cenzúrabizottság elnöke. Feltehetőleg ő üzen Hochmeisternek, hogy tűnjön el az országgyűlés színhelyéről, a rendeknek pedig jelzi, hogy a naptár Eszterházy tudomása szerint nem volt a cenzúrán, az ügy kivizsgálása azonban a Gubernium jogkörébe tartozik, s az élni fog ezzel a jogával. Ezzel gyakorlatilag az incidens lezárul, annál is inkább, mert a már említett 1791. február 28-i leirat, áttételesen, itt is helyteleníti a rendek fellépését. Nehezen érthető, hogy miért akaiják a néhány udvarhelyszéki falu Dersi-fogalmazta kérvényétől pánikba eső rendek (a Wesselényi-féle vádindítványon és a Hochmeister ellen követelt vizsgálaton túl) harmadszor is előrándgálni a Horia-felkelés ügyét. Hunyad megye követei 1791. február 28-án új vizsgálatot követelnek a felkelés kérdésében, arra hivatkozva, hogy a Jankovics-bizottság nem hallgatta ki a sérelmeseket, s hűtlenségi pert nemcsak a felkelés kezdeményezői, hanem a katonai segély megakadályozói, a Ioan Piuariu-Molnár által végzett vizsgálat állítólagos meghamisítói s azok ellen, akik a nemességet tették felelőssé a felkelésért. Egyben kártérítést is sürgettek. Taxa nélküli indigenatust javasoltak az 1784-i vajdahunyadi jószágigazgatónak, aki befogadta a várba az öregebb stb. nemeseket s nyugton tartotta az uradalom népét, me^egy dévai örmény kereskedőnek, aki jeleskedett a dévai ütközetben, s anyagilag támogatta a javaikat vesztett nemeseket. A rendek pedig elvben minden követelésüket elfogadják, érdemi következmények azonban nincsenek. Nem ilyen konzervatív a rendek álláspontja a magyar hivatalos nyelv, ill. a magyar kultúra fejlesztése kérdésében. Mindjárt az országgyűlés első ülésén kimondják, hogy a jegyzőkönyv magyarul vezetendő. A szászok láthatólag nem vállalják a csatát, hisz követeik általában amúgy is tudnak magyarul. Még a gyűlés első szakaszának vége felé a gyűlés elé kerül Aranka György tervezete az első, valóban is működő erdélyi (és magyar) akadémia-jellegű egyesületről, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságról, a rendek azonban majd a törvény alkotás során nyúlnak érdemben e kérdéshez. Az országgyűlés első szakaszának a rendi alkotmányos formák helyre állítása és a sérelmek tárgyalása mellett harmadik központi témája a Magyarországgal való unió ügye. Súlyában mindegyiküket felülmúlja, hisz itt nem a rendek jogainak helyreállításáról vagy sérelméről, hanem az ország egész közjogi helyzetének megváltozásáról van szó. Jeleztük: az unió most még csak a közös rendi jogvédelemre szolgálna, nem a reformkori értelemben vett közös előrelépésre — de már annak teremthetné meg a kereteit. Ezt a közös jogvédelmet azonban keresztezik a rendek egyes összetevőinek külön jogvédelmei. Nemcsak a szász natio unió-ellenes, de van idegenkedés a székely rendek egy részében is az uniótól: a székelyek speciális jogait féltik tőle. A protestánsok egy része pedig attól tart, hogy az unió a magyarországi protestánsokéval teszi azonossá jogállásukat, ami jókora jogvesztést jelentene. Ilyen körülmények közt, némi előcsatározás után, 1791. február 11-én kezdődik meg az unió-javaslat érdemi vitája. Egy, Kemény Simon elnöklete alatti bizottság feladatává teszik az unió-terv kidolgozását. A bizottság tagjai közt ott van az idősb és ifjabb Gyulay Sámuel, Tholdalagi László, Wesselényi Miklós, Fábián Dániel, Michael Heidendorf. A bizottság február 22-re elkészül munkálatával. Most azonban a rendek egyrésze is óvatoskodik, s a Gubernium sem siet a tárgyalással — valószínűleg tájékoztatták arról, hogy az egyik kulcskérdésben, a Magyar és Erdélyi Udvari Kancellária újbóli szétválasztása kérdésében rövidesen megtörténik az unió-terv számára kedvezőtlen döntés. (A 2 kancelláriát az 1791. február 25-i resolutióval választják szét.) Végre március
