Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
754 TRÖCSÄNYI ZSOLT katonai sérelmeké. Előbb a határőrsérelmek merülnek fel. A Hunyad megyei, határőrség alá vetett jószágos nemesek két kérvénnyel is fordulnak az országgyűléshez, korábbi rendi állásukba való visszahelyezésüket sürgetve. A megye követei, utasításuk alapján, támogatják őket. A rendek egyelőre csak elvi állásfoglalással állnak melléjük. 1791. február 18-án kerül a rendek elé a hadsereg magyar tagjai nevében beadott kérvény, annak felpanaszolásával, hogy érdemes katonai személyek pusztán a német nyelv ismeretének hiánya miatt nem tehetnek szert előmenetelre a tisztségekben, s az elgyengült vagy rokkant magyar katonákat nem bánya- vagy harmincadtisztségekre osztják be, hanem várőrségekbe, helyőrségekbe. Magyar vezényleti nyelvet, a számviteli munkánál magyar hivatali nyelvet követelnek, s magyar tiszteket ezekbe az ezredekbe, a rokkant katonákkal szemben pedig méltányos bánásmódot. Egy későbbi felterjesztés pedig azzal az érveléssel sürgeti az erdélyi tisztek előmenetelét a hadseregben, hogy a rendek annak idején azzal a feltétellel szavazták meg az erdélyi ezredek felállítását, hogy azok tisztjei erdélyiek legyenek. De felmerül az egyházi nemesek, armalisták, székely lófők és gyalogok adó alá vetésének sérelme is, s az országgyűlés határozatban kötelezi el magát ennek orvoslására. Ennél az utolsó kérdésnél kezdenek felnyílni a rendek talpa alatt bizonyos szakadékok. Az udvarhelyi székely lófők és gyalogok nyugtalanok: vajon követeik valóban képviselik-e érdekeiket? A marosszéki lófők és szabad székelyek pedig külön követet küldenek az országgyűlésre, megbízólevéllel, felemlegetve azt is, hogy a nemesség a continua tabulák felállításakor kisemmizte őket a tisztségekből. Még riasztóbb a rendek számára egyes udvarhelyszéki falvak jobbágyságának kérelme: mentsék fel személyüket és földjüket a jobbágy szolgálat ok alól. A kérvény szerzője Dersi Pál ügyvéd, aki ellen ezután az országgyűlésen a legkülönbözőbb vélt vagy valóságos cselekmények miatt merül fel a lázítás vádja, a hangulat hisztériába hajlik, úgyhogy Bánffy György jónak látja közbelépni, azt javasolva, hogy ne olyan választ adjanak a kérvényre, amely a rendek félelmét jelzi. A gubernator egyben figyelteti a székely parasztnép magatartását, katonai óvintézkedéseket tétetne, Dersit azonban elégnek látná keményen megdorgálni. A rendek mégis fiscalis perbe fogják az ügyvédet — a dolog azonban ennyiben is marad. A Gubernium ugyan végül is nem ellenzi Dersi bepereltetését, de előzőleg több ízben leszögezi, hogy nem látja jónak ezt a megoldást, az uralkodó (az 1791. február 28-i leiratban) maga is utal rá, hogy nincs ínyére a dolog, s a továbbiakban nincs nyoma a pernek. Ha a Dersi-incidensnél jelenidejű paraszt felkelés tői tartottak (alaptalanul) a rendek, az országgyűlés első szakaszának egy másik mozzanatánál a Horia-felkelés enyhének ítélt megtorlása miatti elégületlenség tört ki, s egyben a konzervatív rendek a jozefinista polgárságon - polgári értelmiségen is ütni akartak. A Hochmeister -ügy nem a miatt a vád miatt robban ki, ami azután a dolog magva lesz: a Horia-felkelés értékelése egy Hoch meister által kiadott naptárban. A rendek előbb azt sérelmezik, hogy Hochmeister az ő tudtuk és beleegyezésük nélkül kinyomtatta a királyi pro po sitiók at. A vita során azonban felmerül Hochmeister ellen az a vád, hogy egy általa kiadott német naptár szerint a Horia-felkelés oka a földesurak „keménysége” volt. Ezt az egész országgyűlés sérelmesnek találja, különösen a felkelés által érintett délnyugat- és középerdélyi megyék, arra is hivatkozva, hogy a felkelés a kincstári zalatnai uradalomban robbant ki. A rendek határozatot hoznak arról, hogy vizsgálatot kell indítani a naptár kinyomtatásának ügyében, addig is zár alá vétetik annak a kereskedelmben forgó példányait, s fenntartják jogukat a vállalkozó megbüntetésére. Bánffy ismét jónak látja közbelépni, hisz a cenzúra a
