Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 753 ezzel ne háruljon több teher az adózó népre. E két nemesi kategóriának az előterjesztés megadná mindenfajta hivatal viselése jogát, s a nem-nemeseknek is (az utóbbiaknak az udvari és országos hatóságoknál a titkárságig bezárólag, a kincstári igazgatásban minden tisztségre) — hogy a hivataléhes birtokos nemességnek ismét csak elmenjen a kedve a reformtól. S vegük vesződjenek a rendek a bírósági reformmal, ha 1787-ben annyi kritizálnivalót találtak a jozefmista bíráskodáson. A rendek azonban egyelőre elég biztosan állnak a lábukon ahhoz, hogy ne vessenek ügyet az ijesztgetésre. Az országgyűlés első jó 3 1/2 hónapjában alig nyúlnak hozzá a királyi előterjesztésekhez (a hűségeskű letételét kivéve). Nagy energiával látnak viszont hozzá az „alkotmányos formák” helyreállításához. A gyűlés működéséhez gubernator, országgyűlési elnök és itélőmesterek létére van szükség, a funciók betöltőit pedig nem országgyűlésen jelölték. Némi vita után létrejön a józanságra mutató kompromisszum: a rendek megválasztják gubernátornak Bánffy Györgyöt (negyvenes éveinek elqénjáró, de már huszonegynéhány éves kormányzati tapasztalattal rendelkező államférfi, a legkülönb az erdélyi jozefinisták közül, valóban népszerű), a rendek elnökének Kemény Farkast s itélőmesternek is a működöket (köztük Tűri Lászlót), hangsúlyozva választójogukat. A Gubernium többi tagjait is meghagyják funkciójukban azzal, hogy még az országgyűlés alatt választást akarnak tenni e tisztségekre is. Van azonban olyan irányzat is, amely a kormányzat legalább egyes főtisztviselőinek felelősségrevonását követeli a rendeket ért sérelmek miatt. Ennek hangadója az idősb Wesselényi Miklós, a századeleji országgyűlési elnök unokája, ő maga a diszkriminációs vallásügyi rendszabályokba ütköző kvietált katonatiszt, majd egy nagyobb garázdaságért (jelentéktelen jogvitában uradalma felfegyverzett jobbágynépével támad szomszédjára) éveken át Kufstein foglya, érthetően a jozefinizmus halálos ellensége, egyben azonban modern gondolatok iránt is nyitott elme, s ragyogó szónok. 1791 február elején eléri, hogy a gyűlés valóban kikéri a Guberniumtól az országra ártalmas tervezeteket, feljelentéseket s ezek szerzői nevét — köztük első helyen a Janko vics-bizottság iratait s azok írásait, akik az akkori nemesi önvédelmet pártütésnek tartották, amellett az 1787-i sérelmi irat elleni ellenvetéseket, a szász natio eltörlését célzó javaslatokat stb., egyáltalán az összes törvénytelen feljelentő és rossz tanácsadó nevét. Miniszteri felelősség elve és a rendi jogvédelem furcsa keveréke ez, annak jelzése, hogy milyen lehetőségek rejlenek a rendi alkotmányban, s annak is, hogy egyelőre mire használnák ezt a rendek. A Gubernium persze kitérő választ ad, s a rendek ugyan bizottságot küldenek ki az említett iratok felkutatására, de a dolog ennyiben is marad. A rendi alkotmányosság erősítését célozza az unió-eskü letétele (közvetlenül a hűségeskü után), annak határozati leszögezése, hogy a rendeknek joguk van hozzászólni a háború és béke kérdéséhez, s követeket is küldhetnek, s az Erdélyt nagyfej edelmség rangjára emelő 1765-i diploma érvényének kétségbevonása. A rendi alkotmányosság helyreállításán túl sérelmek tárgyalása tölti ki a gyűlés első szakaszának jórészét. Mindjárt a legelső ülésen megjelennek a vallási sérelmek. A három protestáns felekezet azt teszi szóvá, hogy míg az unitus püspök helyet kap az országgyűlésen, az ő superintendenseik, ill. kollégiumaik nem kaptak meghívást. Az unitáriusok pedig külön is követelik, hogy a három ítélőmester közül az egyiket közülük válasszák. Minthogy az itélőmesteri helyeket a rendek a tisztségek tényleges viselőivel töltötték be, most, a kérés törvényes voltának elismerésével, csak arra tesznek ígéretet, hogy üresedés esetén nekik is juttatnak ítélőmesteri helyet. Nehezebb, összetettebb ügycsoport a
