Századok – 1979
Folyóiratszemle - Bezimenszkij L. A.: A „keleti terv” alapgondolata céljai eredményei 740/IV
FOLYÖIRATSZEMLE 741 Közvetlenebb előzményt jelentettek a „Barbarossa terv ” kidolgozásával és a Szovjetunió elleni hitszegő támadással párhuzamosan hozott intézkedések, amelyek a meghódított keleti területek gazdasági kiaknázására (Zöld dosszié), közigazgatási átszervezésére (Barna dosszié) irányultak, és különleges szerepet szántak az SS-nek. Bezimenszkij rámutat, hogy az SS Himmler vezetésével különleges szerepet játszott a „Keleti terv” kidolgozásában és végrehajtásában is. A fonásul szolgáló polgári munkákkal vitatkozva hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió meghódítása a döntő láncszem szerepét játszotta a hitleri Németország világuralmi terveiben. Az újonnan feltárt források alapján részletezi az SS különböző hivatalai által végzett előkészítő munkát, a „Keleti terv” kidolgozásának főbb fázisait. Eszerint az alapgondolatot 1940 májusában fogalmazták meg, az első variáció 1941 júliusában készült el, amelyet 1941-1942. fordulóján több tanácskozás tűzött napirendjére. Az 1942 májusában Himmler által jóváhagyott és központi jelentőségűnek tekinthető második variáns felhasználta a tanácskozások anyagát. A közlemény ismerteti ez utóbbi variáns vázlatát és elemző megjegyzéseket fűz hozzá. Az I. rész a telepítési rendszerre vonatkozó terveket tartalmazta. Külön rendelkezett a falvak, a városok és a katonai jellegű települések sorsáról. A II. rész a telepítési akció költségkihatásait részletezte aprólékosan. A németesített és a megszállt területek státuszát rögzítette a Ш. rész, amelyet térképmellékletek egészítettek ki. A dokumentum szövegéből lényeges részleteket idéz Bezimenszkij. Az örök időkre szóló katonai hódítást hangsúlyozta a bevezető. A német élettér kiterjesztését, új etnikai határokat ígért. Nagy jelentőséget tulajdonított az egységes elvekre épülő, következetesen végrehajtott eljárásnak, amelyre az SS-t tartotta a legalkalmasabbnak. Csaknem 5 millió német telepessel akarták benépesíteni Leningrád környékét, a mai balti szovjetköztársaságok területét és Dél-Ukrajnát a Krím-f élsziget tel együtt. A németté tett területek lakosságát a katonai jellegű településekkel, német falvakkal „biztosított” megszállt keleti vidékekre tervezték áttelepíteni. Nemcsak horizontális szemlélet jellemezte a „Keleti tervet”. A városok, a társadalmi élet vezető funkciói németté váltak volna, a megmaradt szláv lakosság alárendelt szerepet játszott volna a falvakban. Leningrád több mint 3 millió lakosáról például nem történt említés, de megállapították, hogy legfeljebb 200 ezres város lehet. A történelmi tapasztalatok sejtetni engedik a csaknem 3 millió ember sorsát. Mint ahogy a megszállt területekre való áttelepítés is „mesterségesen” előkészített fehér foltokra irányult volna. Kommentárjában a szerző előrebocsátja, hogy a dokumentum szövege hivatalnoki pedantériával készült, s egy szó sincs benne, ami a valóság szörnyűségeit idézné. Első látásra mértéktartónak tűnik a németesítendő terület kijelölése, bár a megszállt területeken kialakítandó „német támaszpontok” akár az Uraiig szélesíthették határaikat. A „Keleti terv” kidolgozása során keletkezett forrásokból véleményeket idéz, amelyek szerint a szlávoknak a helóták szerepét szánták, vagy az Uralon túlra akarták áttelepíteni a „felesleges” milliókat; mások sterilizálással szándékoztak korlátozni a szláv elem növekedését. E. Wetzel 31 miihó szláv „kitelepítését” tartotta szükségesnek. Bezimenszkij szerint a szöveg „kitelepítés” kifejezése egyértelműen helyettesíthető a „megsemmisítés” fogalmával. Egy Himmlerlevél alapján (amelyet az „szakértőjének”, Mayernek címzett), a szerző arra a következtetésre jut, hogy a „Keleti terv” realizálása 120 millió embert érintett volna. Véleménye szerint az kiirtásukat jelentette volna, amit az idézett szövegek nem támasztanak ugyan egyértelműen, de valószínűsíti a nácik gyakorlati politikája Lengyelországban és a Szovjetunió általuk megszállt területein. A közlemény befejező része ismét egy historiográfiai polémiából indul ki. Fantazmagória vagy a gyakorlati politika vezérfonala volt a „Keleti terv”? Az utóbbi álláspontra helyezkedik a szerző és Hitler, Himmler idézetek mellett a németek lengyelországi, közelebbről a Lublin körzetében érvényesített „politikájával” érvel. A vidék 250 ezernyi zsidó lakossága pl. 1939-1942 között 20 ezerre csökkent. 100 ezer lengyellel csökkent a lakosok száma, akiknek helyére több mint 50 ezer német telepest hoztak Európa német megszállás, illetve befolyás alatt álló különböző területeiről. Emellett a szovjet polgári lakossággal szemben érvényesített módszeres kegyetlenkedéseket kell a „Keleti terv” előkészítésének tekinteni, amely végül is a háborúban bekövetkezett fordulat és az önfeláldozó partizánháború miatt vallott kudarcot. Kudarcához hozzájárult, hogy a villámháború csődje miatt Németország munkaerő-gondokkal küzdött, s nemhogy „árjákat” telepíthetett volna a meghódított területekre, de milliókat hurcoltak el a nácik olcsó, rabszolga munkaerőként. VoprosziIsztorii, 1978. 5. szám 74-94. I. M. A folyóiratszemlét összeállították: Erdődy Gábor (E. G.), Erdődyné Csorba Csilla (E. Cs. Cs.), Menyhárt Lajos (M.) és Vida István (V. I.).
