Századok – 1979
Folyóiratszemle - Lutz H.: Königgrätztől a kettős szövetségig. Az európai döntések szempontjai 735/IV
FOLYÓIRATSZEMLE 735 feldolgozásuk alapján vélte lehetségesnek a nép történelmi szerepének bemutatását, ami fehér folt volt a korabeli orosz történetírásban. A forráskritika és a forráselemzés terén megfogalmazott előremutató igényességét egy, a középkori Oroszország élelmezési helyzetét taglaló tanulmányról írt kritikája tükrében is érzékelteti a szerző. V. N. Leskov tanulmánya a jó és a rossz gabonatermésű évek árváltozásainak 14-16. századi fejlődésvonalát próbálta megrajzolni mint alapvető tényezőt az élelmezési viszonyok alakulásában. Csernisevszkij a tanulmány hibájául rótta fel, hogy szerzője nem vette figyelembe a pénz értékváltozásait, továbbá egyéb, a korabeli táplálkozás szempontjából jelentős cikkek - állatok - ármozgását, amelyre vonatkozóan maradtak fenn források, és összehasonlító vizsgálattal meggyőzőbb képet eredményezhettek volna, újabb összefüggéseket világítottak volna meg. Hasonló értelemben említi Litvak a 17. századi diplomáciatörténetre vonatkozó csernisevszkiji megállapításokat, amelyekben a diplomaták levelezéseinek forrásértékére hívta fel a figyelmet. A 17 18. századi orosz valóság, a nép helyzetének a feltárása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonított a külföldi utazók leírásainak, de az orosz szerzőktől származó útleírásokat, naplókat és memoárokat is nagyra becsülte. Természetesen mindkét esetben hangsúlyozta a források kritikai kezelését, elkerülendő az apológiát, illetve hamis kép kialakítását. A sokoldalú forradalmi demokrata gondolkodó hozzáértő bírálatot mondott a korabeli orosz forráskiadásról. I. Péter leveleinek közzététele után rámutatott, hogy a publikált leveleknek csak a töredéke bírt érdemleges történelmi forrásértékkel; a nagyobbik hányadot jellegtelen, személyes vonatkozású anyagnak minősítette. Véleménye szerint kellett legyen a nagy cár hagyatékában közlésre érdemesebb anyag. Hasonlóan ítélte meg II. Katalin és Patyomkin leveleinek a kiadását is. Ezekkel szemben nagyra értékelte a jó statisztikai közleményeket, mint komoly forrásértékkel rendelkező munkákat. D. P. Zsuravszkijnak a kijevi kormányzóságról közzétett statisztikai feldolgozását jó példaként emlegette. A méltatlanul elfeledett, de a társadalmi statisztika területén korszerű szemléletet tanúsító tudós méltatásának szerzőnk is külön teret szentel. Munkáját - különösen a kormányzóság nagybirtokainak gazdálkodására vonatkozóan - Engelsnek „A munkásosztály helyzete Angliában” c. könyvéhez hasonlítja. Ennek alapján úgy véli, Csernisevszkij joggal tulajdonított Zsuravszkij adatainak (és a hasonló felfogású statisztikai kiadványoknak) valóságos történeti forrásértéket. Ilyen értelemben beszélt a Szevasztopol sebesült védőivel kitöltetett adatlapokról, amelyek a jobbágyi függésben élő emberek hazafiasságáról tanúskodtak. Folyóirata megrendelőinek adatait (lakhely, foglalkozás stb.) szintén értékes történeti forrásnak tekintette. A korabeli iparstatisztikák megbízhatatlansága kapcsán fejtette ki, hogy nem szabad eltúlozni egyetlen forrástípus - így a statisztikák — jelentőségét sem, minden esetben törekedni kell más típusú kontroll források feltárására is. A történelem segédtudományainak jelentőségét felismerte, de óvott attól, hogy bármelyiknek is túlzott fontosságot tulajdonítsanak. Róma történetével példálózott, ahol az írásos források háttérbe szoríthatják a numizmatika eredményeit, míg Karthago esetében — véleménye szerint — az írott emlékek gyér volta következtében az éremtan és a heraldika alapvető szerepet játszik. Voproszi Isztorii, 1978. 6. szám 26 - 40. I. M. H. LUTZ: KÖNIGGRÄTZTÖL A KETTŐS SZÖVETSÉGIG AZ EURÓPAI DÖNTÉSEK SZEMPONTJAI H. Lutz tanulmánya annak a nagyobb kutatási programnak néhány eredményét foglalja össze, mely az osztrák-magyar külügyminisztérium forrásaira támaszkodva igyekszik megragadni a Német Szövetség felbomlását követő európai átalakulás hátterét, a számos új problémát magával hozó legfontosabb politikai döntések összetevőit. A bevezetőben néhány módszertani szempontra hívja fel a figyelmet. Indokolatlannak nevezi, hogy a hivatali, a diplomáciai és a katonai apparátus tevékenységét a népek és az osztályok érdekeiből kiindulva vizsgálják, félrevezetőnek a politikatörténetnek, vagy a társadalmi-gazdasági folyamatoknak fölérendelését a másik kárára. Lényegesen fontosabbnak tartja annak magállapítását, hogy míg Poroszország helyzetét 1866 előtt jelentős ipari fejlődés, valamint a 10*
