Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Köpeczi Béla: A művelődéstörténet tárgyáról és módszertanáról 682/IV
688 KÖPECZI BÉLA . .. forradalmi átalakulások vizsgálatánál a gazdasági, termelési feltételekben bekövetkezett anyagi, természet tudomány os pontossággal megállapítható átalakulását mindig meg kell különböztetni a jogi, politikai, vallási, művészi vagy filozófiai, egyszóval ideológiai formáktól, amelyekben az emberek ennek az összeütközésnek tudatára jutnak, és azt végigharcolják”.1 9 Némelyek erre a marxi tételre építenek, amikor a kultúrát szűkebb értelemben használják, és azonosítják a szellemi kultúrával. Van azonban Marxnak egy másik megfogalmazása is ugyanebben a témakörben, amelyet az Értéktöbblet című munkájában olvashatunk: „A szellemi és az anyagi termelés közötti összefüggés megvizsgálásához mindenekelőtt az szükséges, hogy magát az anyagi termelést ne általános kategóriaként, hanem meghatározott történelmi formában fogjuk fel. ... Az anyagi termelés meghatározott formájából adódik először is a társadalom meghatározott tagozódása, másodszor az embereknek egy meghatározott viszonya a természethez, államiságukat és szellemi felfogásukat e kettő határozza meg. Tehát szellemi termelésük jellegét is.”20 Ez a második megfogalmazás a kultúra széles értelmezését tételezi fel, és közel áll az ún. leíró vagy antropológiai (B. Malinowski, M. Mead) kultúra-fogalomhoz, tehát ahhoz, amely azt állítja, hogy a kultúra felöleli a tudást, a hiedelmeket, a művészetet, az erkölcsöt, a jogot, a szokásokat, valamint a képességeket, amelyeket az emberek a társadalom tagjaiként szereztek. Lehet-e ezek után olyan kultúra-felfogást kialakítani, amely kizárja az egyoldalúságokat, de ugyanakkor nem bővíti ki a kultúra fogalmát oly mértékig, hogy magába foglaljon minden emberi tevékenységet? Hogy ehhez a lehetőséghez közelebb kerüljünk, szükség van bizonyos elméleti kérdések tisztázására, amelyek a kultúra funkcióját a társadalmi fejlődés egészében világítják meg. a) A társadalmi formációk elmélete az utóbbi években jelentős új eredményekkel gazdagodott. Tőkei Ferenc mutatta ki, hogy Marxnál a termelőerők és a termelési viszonyok közötti kapcsolat a tartalom és a forma dialektikáját fejezik ki, tehát a termelési viszonyok jelentik a formát, amelyen belül végbemegy a termelőerő fejlődése, mint valóságos tartalom. Ami az alapot és felépítményt illeti, ez a marxi megkülönböztetés a tartalom és a forma kategóriáinak „a társadalom mozgásaira alkalmazott változata”.2 1 Ebben a felfogásban a felépítmény, amely a szellemi termelést jelenti, a forma, amelyen belül tartalmüag az anyagi termelés megy végbe. Ez az álláspont, amelyet az egész marxi módszer támaszt alá, elveti a merev hierarchiát alap és felépítmény között, és érzékelteti a dialektikus kapcsolatokat, ami e kettő között alakul ki. Marx ezt írja a felépítményről a Louis Bonaparte Brumaire 18-ájában: „A tulajdon különböző formáin, a társadalmi létfeltételeken egy felépítmény emelkedik, különböző és sajátságosán alakult érzésekből, illúziókból, gondolkodásmódokból és életszemléletekből. Ezeket az egész osztály teremti meg és alakítja ki a maga anyagi alapjaiból és a megfelelő társadalmi viszonyokból”.2 2 Itt a felépítmény érzésekre, illúziókra, gondolkodásmódokra és életszemléletekre szűkül, amelyek a tulajdon különböző formáin, tehát a társadalmi, és nem közvetlenül a gazdasági létfeltételeken alapulnak. Ez a megfogalmazás többfajta leegyszerűsítésre ad lehetőséget, 19 Marx, K. — Engels, Fr, művei. 13. kötet. Bp. 1965. 6-7. 20Marx, K- Értéktöbblet-elméletek. 1. rész. Bp. 1958. 249. 21 Tőkei Ferenc: A társadalmi formák elméletéhez. Kossuth Kiadó, Bp. 1968. 63-64. 2 2Marx, K.~ Engels, Fr. művei 8. kötet. Bp. 1962. 129.
