Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Köpeczi Béla: A művelődéstörténet tárgyáról és módszertanáról 682/IV
A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET TÁRGYÁRÓL ÉS MÓDSZERTANÁRÓL 689 de A Német ideológiában részletezett útbaigazítást kapunk, hiszen a kérdést a történetfelfogás egészében helyezi el: „Ez a történetfelfogás tehát azon nyugszik, hogy a valóságos termelési folyamatot fejti ki . . . és az ezzel a termelési móddal összefüggő és általa létrehozott érintkezési formát ... az egész történelem alapzataként fogja fel, és egyrészt cselekvésében mint államot ábrázolja, másrészt a tudat összes különböző elméleti termékeit és formáit, vallást, filozófiát, erkölcsöt stb. stb. belőle magyarázza”.23 Az alapon belül tehát Marx megkülönböztet termelési módot, termelőerőket és termelési viszonyokat, de külön említi az érintkezési formát, ami tulajdonképpen a termelési viszonyokhoz tartozik, de egyben a felépítményhez vezet át. Ezt az átmenetiséget érdemes figyelembe venni, ha nem akarjuk leegyszerűsíteni az alap és felépítmény közötti kapcsolatot. A felépítményen belül elválasztja az államot a tudat különböző elméleti termékeitől és formáitól, ami a belső differenciálás szükségességére hívja fel a figyelmet. Marx nem hagy kétséget, megfogalmazván, hogy az alap és felépítmény viszonyát nem lehet a merev plehanovi hierarchikus szemlélet alapján elképzelni, és ha megmaradunk az alap és felépítmény elnevezéseknél, a kettő között a mediációk egész sorát kell feltételezni, amelyek szoros, de változtatható hierarchiájú kapcsolatban állnak.24 Ha az alap és felépítmény közti kapcsolatok szempontjából vizsgáljuk a kultúra kérdését, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy a kultúrát a felépítmény és annak is csak egy része termékeként vizsgáljuk, az alap is szerepet játszik létrehozásában, éspedig nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is, a termelőerők vonatkozásában az anyagi kultúra, a termelési viszonyokat illetően pedig még a szellemi kultúra szempontjából is. Persze az anyagi kultúrát nem úgy kell vizsgálni a művelődéstörténetben, mint azt a gazdaságtörténet teszi. Itt mindenekelőtt a termelési kultúra jellegzetességeit a szellemi kultúrával kapcsolatban, a munkához való viszonyról, a munkaeszközökről, a munkamegosztásról szóló nézeteket, a munkaidő eltöltésének módját, a munka és a szabadidő közti kapcsolatot, és az életmód kérdéseit, a gazdasági és társadalmi viszonyok szempontjából az anyagi és szellemi kultúra közti összefüggéseket kell tanulmányozni. b) A művelődéstörténet tárgya és módszertana szempontjából jelentős a tudatos és kevésbé tudatos, a mindennapi tudat és az ideológiai formák, az ideológia és a kultúra közötti összefüggések kérdése. Lukács György: Az esztétikum sajátosságá-ban három megismerési módot különböztet meg, a mindennapi, a tudományos és a művészi megismerést.2 5 A mindennapi gondolkodás objektivációi közül a munkát és a nyelvet emeli ki, az ismertetőjelek között pedig az elmélet és a gyakorlat közötti közvetlenséget, az ebből következő spontán materializmust, az analógiás gondolkodásmódot és az egész embert érintő totális szemlélet igényét. A mindennapi gondolkodás erőteljesen befolyásolja nemcsak a mindennapi életet, hanem a világról alkotott tudatos felfogásokat, az ideológiákat és a legmagasabb rendű objektivációkat, a tudományt és a művészetet is. Ha ez a megközelítési mód filozófiailag indokolt, a kultúra szempontjából sem tekinthetünk el tanulságainak alkalmazásától. Ez azt jelenti, hogy a művelődéstörténet szerves része a mindennapi gondolkozás és az erre épülő mindennapi élet kultúrája. Egy kor, egy osztály vagy réteg mindennapi gondolkodását és kultúráját az anyagi kultúra és a legelterjedtebb ismeretek, hiedelmek és érzelmek rekonstruálhatják. 2 3Marx, K.-Engels, Fr.: A német ideológia. Bp. 1974. 50-51. 24 Vö. L. Althusser: Les appareils idéologiques d’État. A Positions c. kötetben. Paris, 1976. 2 5 Lukács György: Az esztétikum sajátossága I. köt. Bp. 1965.
