Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Köpeczi Béla: A művelődéstörténet tárgyáról és módszertanáról 682/IV
A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET TÁRGYÁRÓL ÉS MÓDSZERTANÁRÓL 687 „Munkámnak ez a része művelődéstörténet kellene, hogy legyen, tehát az anyagi és a szellemi kultúra leírása. Úgy tűnik, hogy a hagyományos művelődés története — amely többé-kevésbé autonóm — tudományágakból áll (a művészetek, az irodalom, a zene, az erkölcsök, a divat stb. története), kevesebb, amikor magáról a korszakról, és még inkább az emberiről van szó.”1 7 Az embereknek a történetét úgy akaija rekonstruálni, hogy bemutatja fogyasztási, öltözködési, lakási szokásaikat, a bútorzatot és a mindennapi élet szertartásait. Ezután foglalkozik a demográfiai problémákkal, az egészségüggyel, a betegségekkel, a járványokkal. Beszél a család szerkezetéről, a különböző társadalmi csoportokon belüli kapcsolatokról, a faluról, a városról és a nemzetről. Ezzel kapcsolatban külön is hangsúlyozza a könyv szerepét. Végül igyekszik meghatározni a lengyelek helyét a kultúrában. A mentalitások leírása érdekében ismerteti az oktatás, a könyvkiadás és olvasás jellemzőit. Sorra veszi az idő, a tér, a mennyiség, az értékek és a világnézetek kategóriáit, különösen a reformáció által hozott változásokra való tekintettel. Foglalkozik végül az esztétikai tudattal, a művészetekkel és a szórakozással. 1 7A. Wyczanski: Polska Rzeczpospolita szlachecka, 1454-1764. Warszawa, 1965. 18Vö. A. L. Kroeber-C. Kluckholm: Culture. A Critical Review of Concepts and definitions. Papers of the Peabody Museum. 1952. 1. sz. Ph. Bénéton: LTiistoire de mots culture et civilisation. Paris, 1975. és egy magyar összefoglaló: Kozma Tamás: A kultúrafogalom értelmezései a polgári társadalomkutatásban. A népi kultúra - népi társadalom című kötetbem Akadémiai Kiadó, 1977. Mindezek az eredmények és viták arra utalnak, hogy a művelődéstörténet tárgyát és módszerét illetően nem alakult ki egységes állásfoglalás a marxista kutatók körében. Vannak, akik az anyagi kultúrát kizárják a művelődéstörténetből, de még többen, akik azt feltétlenül vizsgálni kívánják, mégpedig mindenekelőtt a munkával való viszony, a mindennapi tudat és az életmód alakítása szempontjából. A szellemi kultúra esetében némelyek úgy vélik, hogy főleg a legmagasabb objektivációkat kell tanulmányozni, mások viszont a hangsúlyt a mindennapi kultúra vizsgálatára helyezik. Eltérő a vélemény a tekintetben is, hogy az egyes szaktudományok eredményeit hogyan használják fel: akadnak, akik a tudomány, az irodalom és a művészetek történetének valamiféle summás összefoglalását akarják adni művelődéstörténet címen, mások viszont a kultúra egészének aspektusából kiindulva csak a fő jellegzetességeket akarják bemutatni. Ezekben a vitákban felfedezhető a különböző társadalomtudományok kérdésfelvetésének hatása is, így különösen a szociológiáé, a pszichológiáé, a régészeté, a néprajzé és különösen a nyelvészeté. Érezhető a társadalmi gyakorlat befolyása is, hiszen a kulturális forradalom továbbfejlesztésének és az életmód kérdésének előtérbe kerülése nemcsak Magyarországon, hanem másutt is felvetette a kultúra széles körű értelmezésének szükségességét, és ezzel együtt a kultúraelmélet sok problémájának új megfogalmazását. 2. A művelődéstörténet tárgyának és módszertanának meghatározása szempontjából az az alapvető, hogy mit értünk kultúrán. A kultúra fogalom értelmezésének rendkívül gazdag irodalma van, itt most csak a marxista teóriában jelentkező felfogásokról szólok.1 8 Az Előszó a politikai gazdaságtan bírálatához című tanulmányban Marx ezt írja „A 7*
