Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Köpeczi Béla: A művelődéstörténet tárgyáról és módszertanáról 682/IV
A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET TÁRGYÁRÓL ÉS MÓDSZERTANÁRÓL 683 marxista művelői használnak. A szélesebb értelmezésbe beleértik az anyagi kultúrát is, a szűkebbe csak a szellemit. 1969-ben a vitán még voltak hívei annak a felfogásnak is, hogy a művelődéstörténetbe mindkét kultúrát bele kell érteni. 1974-ben már az az álláspont került előtérbe, hogy az anyagi kultúra — s az azt létrehozó szükséglet és gondolkodásmód — a gazdaság vagy a technika történetéhez tartozik. Sokan ekkor is a művelődéstörténet részének tartották az életmód vizsgálatát, a többség azonban ezt is egy másik stúdium, a társadalomtörténet körébe utalta, azzal a megokolással, hogy az életmód az egyes társadalmi osztályok és rétegek helyzetének vizsgálatához tartozik. A legpregpánsabban a többség álláspontját Kosáry Domokos fogalmazta meg, aki szerint a művelődéstörténetben amit történetileg tanulmányozni kell, az mindenekelőtt a társadalmi tudatformák fejlődése, vagy másként „a felépítmény ideológiai spektruma, a szemléletmód, világnézet, mentalitás, a műveltség, a tudás és a művészet minden ága, a társadalom különböző szintjein” 4 Kosáry ezt a koncepciót alkalmazta a 18. századi magyar művelődéstörténetre, amelyben módszertanilag felállít egy társadalmi modellt és meghatároz művelődési irányzatokat, mégpedig társadalmi szintek tekintetbe vételével, tehát társadalmi osztályok és rétegek helyzetét és művelődési irányzatok összevetését végzi el. Ezután vizsgálja a különféle művelődési szektorokat, azaz vallást, oktatást, könyvkiadást, sajtót, tudományt, irodalmat és művészeteket, és az azokat propagáló intézmények tevékenységét.5 A 10 kötetes magyar történelmi szintézis szerkesztői és írói a kultúra szűkebb értelmét tették magukévá, amiről tanúskodnak az eddig megjelent kötetek is. Ezekben a politika, ideológiai irányzatok, a művelődéspolitika, a sajtó, a közoktatás, a társadalomtudományok és a művészetek szempontjából vizsgálják a művelődést.6 A szovjet művelődéstörténészek közül sokan a kultúra széles értelmezéséből indulnak ki, s szerintük beletartozik e fogalomba az ember és a társadalom anyagi, szellemi és művészeti tevékenységének minden eredménye, mindazok az eszközök, amelyek e tevékenység megvalósítását szolgálják, s végül maga a tevékenység mint alkotó folyamat, amelyet az anyagi termelés határoz meg. Ez a felfogás megkülönböztet két kategóriát a kultúrtörténet vizsgálata szempontjából: a kultúra fejlődésének fogalmát, amely a társadalom egészét érinti, és a kulturális fejlődés fogalmát, amely az egyénre vonatkozik, s mindkettő tanulmányozását szükségesnek tartja. Bevezeti az ún. elemi kulturális színvonal kategóriáját, mint a kultúra létezésének minimális feltételét, mind közösségi, mind pedig egyéni vonatkozásban. E felfogás képviselői tiltakoznak az ellen, hogy a kultúra három nagy szférájában csak deskriptiv vizsgálatot folytassanak, és a lényeges ismérvekkel akaiják bemutatni, hogy egy adott történelmi periódusban hogyan alakult az ember és a társadalom kulturális arculata, és hogy ennek megváltozása hogyan hatott az egyes ember kulturális tevékenységére.7 * Kosáry Domokos: A művelődéstörténet helye a történelmi szintézisben. Történelmi Szemle. 1974. 3.sz. 5 Kosáry Domokos: A művelődés a XVIII. századi Magyar or szagon, Akadémiai Kiadó, Bp. 1979. 6 Magyarország története 10 kötetben. Szerk. biz. vez. Pach Zsigmond Pál. 8. köt. Magyarország története 1918-1919, 1919-1945. Főszerk. Ránki György. Szerk. Hajdú Tibor, Tilkovszky Lóránt. Akadémiai Kiadó, Bp. 1976. 7/1 —2. köt. Magyarország története 1890-1918. FŐszerk. Hanák Péter. Szerk. Mucsi Ferenc. Akadémiai Kiadó, Bp. 1978. 7 A leginkább teoretikus jellegű összefoglaló C. G. Arzankan jan: Kultúra i civilizacija: Problemi teorii i isztorii, Vesztnik Isztorii Mirovoi Kulturi, 1961. május-június. A szovjet kultúraelméletről v. ö.
