Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%. IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 63 álláspontjukat. Újra bebizonyosodott, hogy számos cikk szerzőjének a személye nem kideríthetetlen, noha teljesen pontos bizonyítékokat gyakran igen nehéz találni, s így a teljesen biztos szerzőség megállapítása nem könnyű feladat. Saját kutatásaink szerint, a 700%-ban és az Uj Márciuson található - eddig nem azonosított Lukács-írások két csoportba oszthatók. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeken az elemzés teljes bizonyossággal kimutatja Lukács kezenyomát: öt cikk az Uj Március-bó\ (természetesen a Lukács által jegyzetteken kívül), és több mint egy tucat írás a 700%-ból (ezek között van az az öt cikk is, amelyeket Lukács az 1960-as évek elején a sajátjának ismert el). A másik csoportba azok az írások sorolhatók, amelyeket valószínűleg Lukács írt vagy legalábbis az ő közvetlen szellemi hatását tükrözik. Ezek száma mintegy öt-hatra tehető. Végül találhatunk a folyóiratokban olyan, valószínűleg nem Lukácstól származó, de többé-kevésbé az ő hatását mutató írásokat is, amelyeket minden jel szerint — több esetben bizonyíthatóan — Révai József, Gábor Andor, Balázs Béla, Vajda Sándor, illetve — 1928-as letartóztatásáig — Lándor Béla nevéhez kapcsolhatunk.66 66A részletes szövegkritikai elemzést Id. e tanulmány függelékében. 67Ld. erről Lukács György: Történelem és osztálytudat. Bp. 1971. 722. 6 8Lukács György: Művészet és társadalom. Válogatott esztétikai tanulmányok. Bp. 1968. 7. Ezeknek a Lukács-írásoknak az elemzésénél az eddig is érvényesített szempontot követjük: csak azokat a problémákat érintjük részletesebben, amelyek a korszak politikai és ideológiai-története közelébe esnek, amelyekben egy nem szakfilozófus vagy -esztéta is szempontokat tud nyújtani a Lukács-kutatás számára. Lukács, mint ismeretes, ezeket az 1926—30 közötti éveket saját szellemi fejlődése igen ellentmondásos éveinek tartotta, „igazi” marxistává érése idejének, amikor messianisztikus forradalmársága (mely szerinte főleg a nemzetközi kérdésekben mutatkozott meg) növekvő ellentmondásban került előtérbe nyomuló „realista” szemléletével. Ez az erősödő realizmus, saját vallomása szerint, különösen a magyar kérdésekben érvényesült; főleg a magyar kommunista mozgalomban végzett közvetlen politikai és ideológiai tevékenység ösztönözte őt arra, hogy „realista” irányban korrigálja ultraradikális szektarianizmusát.6 7 Ha elfogadjuk ezt a tételt — és nincs okunk el nem fogadni, még ha másképpen értékeljük is e korszakának jellegzetességeit —, azonnal fölmerül egy fontos szempont: maga Lukács saját későbbi, a 30-as években kialakított ideológiai felfogását ide, a húszas évek második felébe vezette vissza — mint láttuk, nem is alaptalanul. Ebből azonban az is következik, hogy irodalomról vallott felfogásának a gyökerei is erősebben kapcsolódtak a magyar viszonyokhoz, mint ahogyan azt sokszor feltételezik. Annál bátrabban állapíthatjuk meg ezt, mert már eddig is sok adalékot nyertünk hozzá a 700%-ból. Igaz, az öreg Lukács 1968-ban egy alkalommal ezt írta: „Mivel az 1918-1930-ig terjedő életszakasz egyszersmind politikai tevékenységem ideje, érthető, hogy az esztétikai és irodalomtörténeti kérdések alig szerepeltek akkori írásaim között”68 — de ezt a megállapítást a kutatások nem teljesen támasztják alá. Ma már Lukács-cikkek egész sorát ismerjük, amelyek kifejezetten irodalmi és irodalomtörténeti problémákkal foglalkoznak. Kiderült az is, hogy a magyar társadalmi, politikai és nem utolsósorban a Lukácsot igen élénken foglalkoztató kulturális-irodalmi viszonyok le nem becsülhető erővel hatottak felfogásának alakulására. Az ő politikai-ideológiai szempontú irodalom- és művészetfelfogásának a kialakulását vagy megerősödését nagymértékben elősegíthették - gyakran nem is tudatosan — a régebbi és az újabb •
