Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
64 LACKÓ MIKLÓS magyar tapasztalatok, főleg miután átestek a frissen elsajátított marxizmus és a mozgalmi tevékenység formáló hatásán. A magyar irodalom nagy szerepe az ideológia-képzésben, s mindig is erőteljes nemzeti-politikai, közéleti orientációja, mely 1919 előtt nemcsak Adyt produkálta, de azt az egész irodalmi forradalmat, amelyet valamikor az ifjú Lukács - még oabitsi típusában is mint „nem esztéta irodalmat” különböztetett meg a nyugati országok irodalmától6 9 — már régtől fogva hozzájárulhatott Lukács érdeklődésének irányításához. Adynak a marxista szemlélethez alakítása erősítette ezt a tendenciát. 6 9Lukács György: Ifjúkori művek. Bp. 1977. 260-261. 70Lukács György: Ellenforradalmi erők a magyar proletárdiktatúrában. Uj Március, 1928. márc. 1. ,A Károlyi-Wilson féle remények összeomlása után a kispolgárság szemébe# az Oroszországgal való szövetség látszik az egyetlen lehetőségnek a területi integritás megmentésére. Bármilyen határozottan vetik is el a kommunisták a területi integritás gondolatát, az a tény, hogy harcolnak és győznek a cseh és román imperialisták ellen, valamint az orosz segítség reménye egy ideig ébren tartja a kispolgárság alsó rétegeinek illúzióit ...” Forradalomelmélet és irodalom Irodalomról, művészetről vallott nézeteit egyébként a húszas évek második felében - közvetlenül vagy közvetetten - erősen befolyásolta forradalomfelfogása. Azt mondhatjuk, hogy esztétikai gondolatai akkor inkább a politikai stratégia, mint a filozófia vagy az esztétika területén formálódtak. Ez a körülmény fölveti, hogy az említett írások alapján megkíséreljük rekonstruálni Lukácsnak a forradalomról kialakított nézeteit. A konszolidáció miatt időben kitolódó, de egy nem távoli jövőben elgondolt forradalom szükségszerűségét ő akkor is lényegében annak a praxi s-filozófiai álláspontnak az alapján vallotta, amely néhány évvel előbb a Történelem és osztály tudat-ot inspirálta. A húszas évek közepétől annyi változás történt, hogy egyre jobban szükségét érezte régebbi álláspontját történeti-reális — vagy annak látott — érvekkel támasztani alá. „Realizált” forradalomfelfogására három tényező hatott erőteljesen. Mindenekelőtt az átélt magyar 1919, illetve a proletárdiktatúrának a vereség pillanatnyi sokk-állapotától már kevésbé befolyásolt, tartósabb tanulságai. Ez a tapasztalat a magyar kommunisták politikai gondolkodásában bonyolult szövevényt alkotott — itt most csak néhány mozzanatát említhetjük meg. 1919-ből le lehetett vonni mind „balos”, mind a realitások elismerése felé mutató tanulságokat, s a különböző tanulságok nem is tudatosultak feltétlenül. Lukácsra, a jelek szerint, 1919 mindkét irányban hatott. Arra volt példa, hogy egy nagy forradalom kirobbanásához különböző — olykor váratlanul egybekapcsolódó — feltételek szükségesek, melyek egymástól távol eső gyökerekből táplálkozhatnak. Nincs „tiszta” proletárforradalom — a magyar forradalomban is nagy szerepet játszottak a nemzeti válság és a paraszti elégedetlenség elemei.70 A lényeg az, hogy a társadalom minden jelentős dolgozó rétege mintegy spontán módon mozgásba jöjjön; egy ilyen helyzetben egy kis forradalmi csoport is élére állhat az eseményeknek, s e vezető csoport elszántsága döntően befolyásolhatja az egész forradalom sorsát. Lukács eléggé szélsőségesen hajlott arra a gondolatra, hogy az akkor általánosan a bukás fő okozójának tartott „szociáldemokrata árulás” azért tudott a forradalmon úrrá lenni, mert a diktatúra vezető csoportja a végső elszántságnak
