Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
62 LACKÓ MIKLÓS magát a berlini irodalmi harcokba. 1933—34-ben — a német fasizmus ideológiai gyökereit kutatva — már fölvázolta annak a filozófiatörténeti koncepciónak a körvonalait is, amelyet később Az ész trónfosztása c. művében dolgozott ki. Mindezeknek a szellemi építményeknek az előtörténetét alig ismerjük. Főleg Lukács 1926-1929 közötti éveit fedi homály. Ebben az időben teljesen a „mozgalom” kötötte le, de — saját utólagos önvallomása szerint — nem is érezte marxista szemléletét eléggé kiforrottnak ahhoz, hogy nagyobb művekben foglalja össze gondolatait. A 20-as évek első felében ilyen aggályok nem zavarták, s a Történelem és osztálytudat, majd a Lenin-tanulmány, ezt követően a Lassalle-tál és Moses Hess-iől írt terjedelmesebb tanulmányok szellemi útját jól megvilágítják. Nem mondható el ugyanez a 20-as évek második feléről. Ebből a korszakából — néhány elszórt filozófiai recenzióján kívül — hosszú ideig lényegében csak a közvetlenül politikai tárgyú és szinte illegálisan kezelt Blum-tézisekre hivatkozhattunk. Hogy Lukács életútjában az 1920-as években tapasztalható űrt még komoly kutatásnak kell kitöltenie, s hogy itt előrelépést jelenthet elszórt, gyakran álneveken írt, alkalmi mozgalmi-publicisztikai cikkeinek összegyűjtése és feldolgozása — nem új gondolat a Lukács-kutatásban. Botka Ferenc 700%-repertóriuma mellett, Bertalan László szociológusé és Révai Gábor fiatal filozófusé az érdem, hogy erre már néhány évvel ezelőtt felhívták a figyelmet. Több elszórt Lukács-írást is fölfedeztek, illetve azonosítottak különböző folyóiratokból, főleg a 700%-ból és az Uj Március-bóV, a 100% első két évfolyama őrzi a legtöbb Lukács-írást ebből az időből. Révai Gábor Lukács e korszakának egy másutt megjelent cikkét is publikálta (L ’art pour fart és proletárköltészet Közleménye bevezető soraiban Révai tömören és találóan mutatott rá a Lukács-kutatás 20-as évekbeli problémáira, azokra a „fehér foltokra”, amelyek itt a kutatót körülveszik: „A bécsi (1919-30), berlini (1931-33) és a kettő közötti rövid szoyjetunióbeli tartózkodás nem utolsósorban bibliográfiai szempontból feltáratlan. Mindenekelőtt a gazdag publicisztikai tevékenység, amelyet különösen a mozgalmi periódusban minden joggal feltételezhetünk, maradt rejtve, részben a kideríthetetlennek deklarált álnevek, részben a számtalan kisebb-nagyobb folyóirat feldogozatlansága miatt. Szinte minden »Lukács-ismerő« számon tart egy-két saját felfedezést vagy feltételezést ebből az időszakból. Mindeddig azonban nem került sor rendszeres feltáró munkára, nem utolsósorban azért, mert maga Lukács többnyire jelentékteleneknek tartotta ezeket a — sokszor csak a mindennapi aktualitások jegyében írt - publicisztikákat. Világos azonban, hogy még ha hiánytalanul igaz volna is ez az ítélet, akkor is el kell végezni ezt a munkát, hogy megérthessük ezt a csaknem másfél évtizedes fejlődést . . . Feltételezhető, hogy a korszak termésének részletesebb feltárásával kibontakoznak az 1919-től a »nagy realizmus« kialakult esztétikai koncepciójáig vezető átmeneti fejlődési szakasz kontúrjai. Például a »proletkult« szellemének hatása, vagy éppenséggel túlnyomó visszautasítása Lukácsnál.”6 5 Ez a tanulmány természetesen nem tűzte ki célul ennek a nagyszabású feladatnak a megoldását, még az 1926-1929 közötti évekre vonatkozóan sem. De szükségképpen beleütközött ebbe a problémába, s az említett kutatóktól eredetileg függetlenül, olyan kisebb-nagyobb cikkek és tanulmányok egész sorába, amelyeket Lukács Györgynek tulajdoníthatunk. A „filológusmunka” eredménye alátámasztja az ő kutatásukat és 64A publikálás helye: Világosság, 1974. 751-753. 65Uo. 752.
