Századok – 1979
Közlemények - Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról 659/IV
KOSSUTH ÉS MAGYARORSZÁG 671 XXXI. Az utolsó fénysugár: Komárom. A magyar fegyverek utolsó győzelme, 1849. augusztus 5-én. XXXII. Az alkonyat a védők bátorsága, elszántsága, vidám hangulata. (Görgey, Kossuth egészségére isznak még augusztus közepén, nem sejtvén, hogy az egyik már elmenekült, a másik pedig letette a fegyvert.) Klapka okos, következetes tárgyalóképessége, a szabadságharc szomorú fináléját büszke epilógussal, a haldokló nap sugarával övezi.67 67Uo. 737-739. Vö. Klapka, i. m. II. 60, 69, 77. 6 8Notes, 739. XXXIII. A szürkület c. fejezettel végződik Ernest Jones beszámolója a szabadságharcról. Komárom védőitől búcsúzunk — Európa szeme rajtuk —, amikor szeptember végén kidolgozzák a vármegadás előnyös feltételeit, mely szabadságot biztosít minden védőnek, választást a hazatérés és az emigráció között. A szerző drámai sorokkal zárja művét: „Ráborult az éjszaka Magyarországra, és a merénylő szabadon garázdálkodott — éjszaka —, mikor csupán az áldozat sikolya árulja el, hova zuhant a sötétben az ütés! — Ráborult az éjszaka — de mi várjuk a hajnalt!”6 8 Tanulmányunk elején utaltunk arra, hogy a folytatásos Kossuth és Magyarország tüzetesebb vizsgálatánál figyelembe kell vennünk Jones Ki Kossuth? c. cikkét, mely a nyolcadik folytatás után jelent meg, valamint, a folytatások befejezése után négy héttel megjelent írást mely: „A Kossuthra vonatkozó kijelentések IGAZOLÁSA a Kossuth és Magyarország c. műben.” A Ki Kossuth? a legerőteljesebb Kossuth-bírálatok egyike Kossuth angliai szereplését illetően. Elfogulatlanabb, mint Kossuth magyar ellenfeleinek, Szemerének és Batthyánynak sajtótámadásai, előrelátóbb, mint a konzervatívok, különösen a Times cikkek elutasító hangja, magatartása, s természetesen jóval kritikusabb, mint a Kossuth-párti liberális sajtó — kiváltképpen a Daily News - lelkesedése. Kossuth — így Jones — hosszas tépelődés után választott: az elnyomókkal tart. Birminghamben, lám, ő maga mondta: 1848 márciusában Bécsben markában tartotta, összeroppanthatta volna a Habsburgokat. Nem tette. A forradalmi év nyarán nem hívta vissza az olasz légiókat, sőt a nemzetgyűléssel támogatást szavaztatott meg a Birodalomnak. Brousszá-béA írt levelében királyhűnek mondta a magyar népet, kit a kommunizmus tanai nem befolyásoltak volt. Marseille-ben — útban Anglia felé — kikelt III. Napóleon ellen és szabadság-frázisokkal ámította a népet. Jóllehet mihelyt Southampton^^ kikö tött, a munkásemberek bankettmeghivását visszautasította, követeiket nem volt hajlandó fogadni. Később, Winchester-ben már odáig ment, hogy demokráciaellenesnek mondotta magát. Londonban visszakozott, elismerte a munkások vezetöbizottságát, sőt a londoni munkásképviselőket is fogadta, de csak azzal a feltétellel, hogy sem a demokráciát, sem a chartista eszméket hirdetni nem lehet. Beszéde így reakciós lett. Manchester-ben a szocializmust támadta meg, a társadalmi rend és a magántulajdon védelmében. Egyszóval „A rendszítókhoz csatlakozott Kossuth (Kossuth has joined the ordermongers) a liberális Cobden, Bright, Henry, Kershaw-féle társasághoz. Az ő szabadkereskedelmi demagógiájukat, az ő választási kampányukat segíti Kossuth, aki, amikor a cárokat, despotákat ostorozza, megkíméli az arany és a szén urait. „Én azt üzenem neki”, fejezi be cikkét 6*
