Századok – 1979
Közlemények - Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról 659/IV
672 KABDEBÓ TAMÁS Jones, „hogy az európai forradalmak a munkásság keresztes hadjáratát jelentik a tőke ellen; és azt üzenem, hogy őket nem lehet lenyomni egy olyan alig ismert és félbarbár nép szintjére mint a magyar - mely megragadt a tizenhatodik század fél-civilizációjában, ám parancsokat merészel osztogatni a felvilágosult Olaszországnak, Németországnak és Franciaországnak, hogy az angliai hiszékenység elismerését hamis eszközökkel elnyerje”69 A szabadságharc-történet kérlelhetetlen Kossuth-kritikája és a Ki Kossuth? cikk éles támadása után, a Notes to the People levelezői bizonyára felhívták a szerkesztő figyelmét arra, hogy a támadások főbb pontjai igazolásra, forráshivatkozásokra szorulnak. „Több levelezőmtől értesültem, hogy azért, mert felfedtem, mi a baj Kossuthtal, sok olvasót elvesztettem. Tudom. S azt is tudom, hogy ennek így kellett lenni. . . Cselekedeteimet a múltban s a jövőben egyaránt nem a haszonszerzés, hanem az elvek irányítják?’70 Bár a levelezőket név szerint nem ismeijük, a tanulmányunk elején felsorolt magyar vonatkozású cikkek, Jones és Harney közösen szerkesztett lapjaiban valószínűsítik a magyar informátorokkal való szorosabb kapcsolatot. A Red Republican 1850. október 5-i számában, Egy magyar vörös (A Hungarian Red) aláírással, a szerkesztő, Julian Harney „egy menekült tollával írt levelet” közöl, „ki tiszt volt a magyar nemzeti hadseregben”. A magyar háború címen írt háromhasábos levél hat kérdésre próbál választ adni: 1. Mi volt a magyarok indítóoka és célja? 2. Volt-e a magyarok közt viszály, s ha igen, miért? 3. Miért tette le a fegyvert Görgey, s cselekedete elítélendő-e? 4. Milyen jogokat élveznek ma a magyarok (1850-ben) az osztrák adminisztráció alatt? 5. Mennyiben nevezhető Kossuth, Bem, Dembinski, Guyon igaz demokratáknak? 6. Milyen jövőnek nézhetnek elébe a magyarok? A magyar vörös válaszaiban a háború védelmi jellegét hangsúlyozta, a frakciózás kártékonyságát és a reakciósok hátramozdító szerepét emlegette, Görgeyt árulónak nevezte, az osztrákokat rémuralom megteremtésével vádolta, Kossuthot és követőit igaz demokratáknak tartotta, s végül a szabadságért küzdők jövőjét nem tartotta reménytelennek. A Friend of the People január 25-i számában, London, 1851. január 18-i dá tummal három magyar ANGLIA DEMOKRATÁIHOZ írt levelet. Az aláírók ,,E(rnő) Simonyi, J(ános) Xantus, G(éza) Mihálóczi értesítik az angol demokratákat a Magyar Demokrata Társaság (Democratic Society) megalakulásáról. A levél szerint, a társaság tagjai Jobbára szegénysorsú magyarok”, akik részesedni szeretnének az angol demokraták gyűjtési akciójából. A levelezők — véleményünk szerint magyarok is - tehát igazolást kértek, az általuk demokratának tartott, és előzőleg a chartista újságokban is demokratának minősített Kossuth, elleni vádakra. A szabadságharc-történet és a Kossuth-cikk együttes vádjainak igazolását huszonnégy pontba foglalva közli zNotes to the People szerkesztője. 71 Ezeket az ő szavaival és kifejezéseivel fogjuk összegezni, megkeresvén és bemutatván a rövid utalások lelőhelyeit is: 6 9 Notes, 606. (A jelen szerző kiemelése) A tendenciózus, tehát apró szövegrészek kiemelésével az egész kossuthi magatartást torzul tükröző beállítás Jones stilisztikai mesterfogása. 70Uo. 832. 71 Uo. 831-832.
