Századok – 1979
Közlemények - Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról 659/IV
KOSSUTH ÉS MAGYARORSZÁG 665 jában nem Kossuthtól származott. Az 1850-51-ben megjelenő The Red Republican c. hetilapnak s a vele egybefonódó The Friend of the People-nek, a mozgalom ekkori legjelentősebb újságjainak oldalai ugyancsak a magyar ügy követéséről tanúskodnak. Az beszámol a Lengyel Légióról, Haynau londoni gyászos szerepléséről, ez Baroness von Beck esetét tárgyalja, Louis Blanc beszédét közli Bemről, Kossuthról, a magyar és a lengyel menekültek sorsáról értekezik és a Bedfordi Magyar Bizottság pénzügyi jelentését közli. Az utolsó magyar vonatkozású írás Kossuth fogságáról szól, s május 17-én kelt; ez idő után a Notes to the People, Jones lapja viszi a stafétabotot. A chartista konferencia május 3-án fejeződött be, Jones összekülönbözött Harneyval, lapjából kivált s megindult a maga útján. Forrásaink Jones vezérségre törekvésében látják az elválás fő okát.31 Mi valószínűnek tartjuk a Harney és Jones között felmerülő világnézeti differenciát is. Hamey teljes nyíltsággal, a jakobinus jelszóval „equality, liberty, fraternity” a fejlécen helyt adott az európai pártok, köztük a frakciókra bomlott német emigráns-csoportok tagjainak. Jones programja viszont, részint Marx és Engels hatása alatt, egyre jobban kikristályosodott a szocializmus irányába.32 The Charter and Something More = A népcharta és ennél is több — ez lett Jones jelszava. Mikor a fogságból szabadult Kossuth 1851. október 23-án Southamptonban partraszállt, a sokaság élén, a helybeli notabilitások, újságírók, magyar menekült képviselők, a radikális párt s az angol liberálisok mellett, üdvözlésére, helyet és szót kért egy többtagú chartista bizottság is, köztük Harney, Jones és O ’Connor. A chartisták 2000 személyes lakomát terveztek Kossuth fogadtatására. Kossuth a meghívások és javaslatok záporában, mely többek között Mazzininak Pulszky által ,,hozzácsempészett” levelét, valamint Palmerstonnak Dudley Stuarton keresztüli privát meghívását is tartalmazta, értesült a chartisták terveiről is. Richard Cobden, a szabadkereskedelem apostola és a chartisták politikai ellenfele, Pulszky közvetítésével kérte Kossuthot, hogy tartózkodjék bármiféle angol politikai irányzat pártfogolásától s különösképpen „ne vegyen részt olyan banketten, ahol mások tartják a beszédeket”.33 De maga Pulszky, aki már 1849 óta ismerte Harneyt,34 annak az újságnak a szerkesztőjét, mely vele szemben ellenséges magatartást tanúsított,35 szintén óvhatta a chartistáktól Kossuthot. Ez azonban csak részben sikerült. „A városi The Red Republican (Reprinted by Merlin Press, London, 1966) Polish Legion in Hungary, 1850. aug. 3; Haynau, 1850. szept. 14. The Friend of the People Baroness von Beck 1851. jan. 18; Bedford Committee on Hungarian Refugees, 1851. febr. 8; Bem and Kossuth by Louis Blanc, 1851. febr. 22; Refugees, 1851. márc. 22, ápr. 19. 31 Saville, i. m. 45. 32Haraszti is idézi, hogy a Red Republican 1850. nov. 9-iki számában jelent meg először angolul a ,,Manifesto of the German Communist Party” azaz a Kommunista Kiáltvány. Viszont ugyanitt fejtette ki propagandáját Mazzini (lásd 1850. júl. 20. sz.), Ledru Rollin (lásd 1850. júl. 27. sz. és Louis Blanc (lásd 1851. febr. 21.) 3 3Cobden — Pulszky, Midhurst, 1851. okt. 4. (Letter 8 of Cobden in South Eastern Affairs, X. köt. 242. Dr. Gál István szíves közlése.) 34 A Times 1849, júl. 24. sz. beszámol arról a magyarbarát gyűlésről, melyet Pulszky szervezett, s melyen Harney is részt vett. 35The Friend of the People 1851. márc. 29. cikkírója, a Lengyel Légió jövőjét tárgyalva támadja Pulszkyt és Dióssyt, mint azokat, akik meg akarnak szabadulni a lengyel demokratáktól, s ezért küldik a légió tagjait Amerikába.
