Századok – 1979
Közlemények - Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról 659/IV
666 KABDEBÓ TAMÁS tanács bankettjén O ’Connor Kossuthoz lépett, megragadta a kezét és így szólt: Szeretem önt. A polgármester rendreutasítása után megvetően körülnézett és még azt kérdezte: Na mi a baj?”36 36 Gammage, R. G. History of the Chartist Movement . . . 2nd ed., London, Cass, 1969. 378. 3>,Janossy Dénes: A Ko ssuth-e migráció Angliában és Amerikában, 1851-52, Bp. 1940. 95-99.; Daily News, 1851. nov. 6. 3 8Notes, 501. 39Uo. 502. Ezek után, a munkásság helybeli képviselőjének és ugyancsak chartista Thornton Huninak adott southamptoni elutasító választ, Huntot mégsem riasztotta el, s Londonba érkezve Kossuth elfogadta Hunt megismételt ajánlatát, hogy kisszámú munkásképviselet jelenlétében vegye át a Copenhagen House-ban a munkások üdvözlőtáviratát. Kossuth nem óhajtott találkozni a chartistákkal - mint egy politikai mozgalom tagjaival —, de mivel Bronterre O ’Brian és Reynolds, két ismertebb chartista a bizottság tagja volt, így rajtuk kívül még O’Connornak is sikerült Kossuth közelébe férkőznie a Hanover Square termeiben. Kossuth, aki látta, hogy O ’Connor elragadtatja magát, gesztusaiból látta, hogy nem ura saját tetteinek, ragaszkodott ahhoz, hogy a Northern Star szerkesztője nem kaphat szót. Az egyetlen chartista, akinek ez a teremben sikerült (kívül, a Copenhagen Fields-en, munkásegyletek, diákcsoportok, asszonyok, közel kétszázezer ember szorongott) O ’Brien volt. Jones tüntetőleg távol maradt a nagy seregszemlétől, ugyanúgy, mint ahogy távol maradt a demokraták, chartisták és a menekült vezetők közös tisztelgő látogatásától Kossuth Eaton Place-i szállásán, mert a rendezők nem járultak hozzá, hogy a charterről szót ejthessen.3 7 Amikor a tervezett Kossuth és Magyarország sorozat 1851 októberében elindul, addigra Jones, aki egyrészt a chartista vezetőgárda összebékülését remélhette a tervezett bankettől, másrészt pedig Kossuthnak a charter-program iránti hajlandóságáról szeretett volna személyes tapasztalatok alapján meggyőződni, fokozatosan Kossuth ellen hangolódik. A chartista vezérnek a magyar forradalomhoz való viszonyát bizonyára meghatározta, már 1848-ban az a tény, hogy a Testvéri Demokraták bizottsága nevében, Harneyval együtt a külföldi demokráciák támogatását vállalta Párizsban. A szabadságharc lefolyásával pedig (1849-ben börtönben lévén), mint erre fentebb utaltunk, Klapka nagyhatású művéből ismerkedett meg. Saját munkája előszavában az európai forradalmak fókuszában a magyar forradalom mint „élő és tündökletes forrás” szerepel. Az előszó még Kossuth Anglia felé hajózásának napjaiban íródhatott, mert a szerző Kossuth mellének szegezi: „Kossuth, a nép várja választásod.” Félreérthetetlenül kifejtve: „Hazugság, osztályjogok az egyik, igazság és demokrácia a másik oldalon: ha ezt választod, erőt adsz a népnek, ha amazt, önmagadat emészted el!”38 Szinte háttérszerűnek hat, ezek után, a valódi start: Kossuth családja és ifjúsága, majd a I Magyarország, IL A szlávok és III. A magyarok c. alfejezet is. Mindhárom rövid, tényszerű összefoglaló. A harmadik rész valóságos magyar történelem dióhéjban, alapvető dátumokkal, s minden demokrata szemszögből nézve, ítélve. Középkori alkotmányunk és jogfejlődésünk alappillérével kapcsolatban megemlíti hogy: „Akárcsak János király Chartá-ja, az Aranybulla is a nemeseknek szólt; a dolgozókról megfeledkeztek.”3 9 A szatmári békét kommentálva kiemeli, a nép jobbágyságra kárhoztatásának megerősítését, a magyar nép el nyomorod ását a Habsburg-uralom alatt. Viszont lépten-nyomon bírálja a
