Századok – 1979
Közlemények - Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról 659/IV
662 KABDEBÓ TAMÁS vizsgálatáról közöl folytatólagos de összefüggő tanulmányt Friedrich Engels. Mint ez általában ismeretes, Engels itt is lándzsát tör a magyar forradalom mellett — a liberális forradalmat mint a proletárforradalomhoz vezető út fontos állomását aposztrofálja és kiemeli Kossuth liberális demokrata érdemeit is. Ám az Engels által dicsért Kossuth a „forradalom diktátora”, nem pedig a fogságból szabadult emigráns vezér.1 7 Nem kétséges, hogy a fent említett cikkek közötti kapcsolat szorosabb, mint az a tény, hogy egyazon folyóiratban jelentek meg, s ezért, a Kossuth és Magyarország elemzésénél figyelembe kell vennünk a többi magyar vonatkozású írást is. A Notes to the People a második folyóirat volt,1 8 melynek szerkesztésében Ernest Jones részt vett, s az első, amit egyedül szerkesztett. „Tőke nélkül indultam” írja bevezetőjében a folyóirat második félévéhez, „olvasóim politikai demokraták, szociáldemokraták a szakszervezeti és nagyszövetkezeti mozgalom emberei.”19 A szerkesztés munkáját ingyen végzi, az előfizetésekkel csupán a költségeket igyekszik fedezni.20 A lap munkatársai között, a már felsorolt Marx, Engels és Athol J. Wood mellett, megtaláljuk Aliah Higginbothamot, a Női Egyenjogúsági Mozgalom (Women ’ Rights Association) titkárát, G. E. Harrist a Szövetkezeti Mozgalom aktivistáját. A levelezők, a cikkírókhoz hasonlóan gyakran név nélkül közöltetik leveleiket, s ezek közül a munkásembereké a többség: pl. „egy northumberlandi bányász”, „egy walesi vasmunkás”, „egy munkásember” aláírásával szerepelnek. A leveleket, kéziratokat, előfizetési összegeket a pénzgondokkal küszködő Jones, akinek gyakran nem volt állandó londoni lakása, a kiadó felesége Mrs. Pavey címére kéri (47. Moly well Street, Strand) Londonba. Jonesnek arra sem volt módja, hogy a munkatársaknak fizessen, a terjesztők pedig nemigen igyekeztek a lapot népszerűsíteni. Mindez idő alatt Jones főleg a verseiből és politikamentes prózai írásaiból él.2 1 17 „Continental Notes ” by „The Continental Correspondent of the Notes the People: Legality and Demagogism (by J. G. E.) - Uo. 885-889, 909-912, 931—932, 948-952, 964-966. A Marx- Engels Werke 8. kötetében Engels tanulmánysorozata: Revolutionen und Konterrevolutionen in Deutschland, (5-108.) mely először a „New York Daily Tribune ’ ’-ben jelent meg 1851. augusztus és 1852. szeptember között, a Notesban megjelent cikksorozat bővebb, német változata. Ebben azonban a magyar vonatkozású utalások lerövidültek. 1 8 Az első: The Labourer 1847-1848, F. O’Connorral együtt; még 1848-as letartóztatása előtt, Jones a Northern Starral is összeköttetésben volt, mondhatni segédszerkesztői minőségében. Ld. Saville, John. Ernest John, Chartist . . . London, Lawrence and Wishart, 1952. 1 ’ Notes, 512* Ш -V. 20A szükséges financiális alapot egy chartista szimpatizáns vállalkozás a Joint Stock Company szolgáltatja, annak tudatában, hogy az esetleges hasznot Jones a chartista mozgalomnak adja. Ld. Heaton, James. The Late Ernest Jones esq . . . The Preston Guardian, febr. 20. (1869). A lap bevallott célja „a demokrácia elősegítése” . . . Rovatai: Kereskedelmi visszaélések - harc a feudalizmus modern formái ellen; Gyarmati leleplezések, kizsákmányolás elleni tudósítások az angol gyarmatbirodalom négy tájáról; Munkaviszonyok; Jog és jogtalanság; Az államvallás; Leleplezések — antiklerikális jegyzetek; másszóval: chartista programpontok a sajtó nyelvén. 2 x Cole, G. D. H. Chartist Portraits. London, Macmillan, 1965. 350. - Jones, a British Múzeum katalógusából kivehetően, politikamentes írásainak a kevésbé ismert részét Vere, Percy álnéven írta. Saját neve alatt, a Notes to the People utolsó számáig, 1852. májusáig bezárólag, a következő műveket találjuk: The Labourer (mint társszerkeszté); Democracy Vindicated, London, (1851?); The Student of Padua, 1836; The Wood-Spirit, 1841. Álnevén: My Life: a poem. London, 1846. Három egymással összefüggő kérdés merül fel kezdetben: ki volt Ernest Jones, hogyan cseppent bele a legradikálisabb, legdemokratikusabb angol mozgalomba, s miért
