Századok – 1979
Közlemények - Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról 659/IV
660 KABDEBÓ TAMÁS 20-ig teijedt, egybeesvén Kossuth háromhetes angliai kőrútjának utolsó két hetével, illetve amerikai kőrútjának első szakaszával. A folyóirat hasábjain használt hatpontos nonparel5 betűtípus olyan apró, hogy a Kossuth és Magyarország összteijedelmében megfelelne egy nagy történeti-publicisztikai esszének, vagy könyv alakban kiadva egy kb. 4 íves könyvecskének. 5Ld. Lagros, LA. and Grant, J. C. Typographical printing surfaces. Oxford, 1916. 6 Notes to the People, 501. A folyóiratra a továbbiakban csupán ,, Notes” rövidített címmel utalunk. ’Tanulmányunk magyar fordításbetéteit saját magunk készítettük (ahol nem, ott erre külön utalás történik), lehetőleg azokból a szövegekből, melyek az angol nyelvű kortársaknak mint forrásanyagok, a kezébe akadtak. Ha tehát az angol szöveg (s helyenként a német) elérhető volt, abból indultunk ki. Az idézett Klapka-szöveg angolul, és kihagyások nélkül: „The Requiem ” which was chanted for our comrades was chanted for us, for we all buried our happiness and our hopes. When the service was over, and when the first division defiled before me in sorrow, and silence, it seemed as if the soldiers felt that my grief was even greater than their own, and rallying for the last time, their trembling lips uttered a loud and thundering ÉLJEN! to the beloved and to the forlorn — to our Country!” - Klapka György. Memoirs of the war of independence in Hungary ... London, Gilpin, 1850. II. 84-85. (A könyv keletkezési körülményeiről írta Pulszky: „Klapka is megjött Londonból s ő is hozzálátott a szabadságháború történetének leírásához. Orosz József segített neki a szerkesztésnél.” — Életem és korom, 2. kiad. Bp., 1884. II. \ 9.) Klapka Pulszkynak tulajdonítja az ösztönzést (Klapka György: Emlékeimből, Budapest, 1886. 79-80.) A könyv sikert aratott. „We may notice the book as containing a clear and valuable narrative of the chief events of the insurrection”, írta pl. a Gentleman’s Magazine kritikusa. (1850, 181.) 8Notes, II. V. old. ti. (512 * v); majd megismételve a bejelentést: uo. 514. Feltehetően a A szöveg minden egyes folytatását ez az ajánlás vezeti be: „DEDICATION TO KOSSUTH — ÉLJEN A HAZA” s ezt megelőzően, a viktoriánus könyv és nagycikk prezentáció-típusnak megfelelően, a szakaszos alcím mintegy tartalomjegyzékszerűen előrevetíti a teljes tartalmat: „Memoir of Kossuth and his Companions. — History of the Hungarian Struggle. The Origin and Annals of the Magyars. — The Causes of the Great Hungarian Rising. — The War of Insurrection. — Its Battles, Sieges, Councils, Heroisms and Treasons.”6 A dedikáció megfejtése a 739-ik, tehát a történet utolsó oldalán adódik. A szerző beszámol a komáromi vár védőinek utolsó közös istentiszteletéről, melyet a szabadságharcban elesettek emlékére tartottak s mely a katonák ajkáról mennydörgő ÉLJEN A HAZA! kiáltással zárult. A leírt esemény, az 1849. október 1-i rekviem s a megelőző fejezetek leggyakoribb forrása: Klapka Györgynek az előző évben megjelent Emlékiratai voltak. Idézzük a könyv idevágó sorait: „A Requiem, melyet bajtársainként énekeltek, értünk is szólt, boldogságunkat és reményeinket temettük mindannyian. Amikor a szertartás befejeződött ... a katonák együttesen és utoljára remegő ajakkal mennydörögve kiáltották: Éljen a Haza!”7 A szabadságharc-történet nem hirtelenül és társtalanul jelenik meg a Notes to the People hasábjain. A II. kötet előszavában a szerző bejelenti, hogy a heti szám Kossuthéletrajzzal, kísérőinek beszámolójával s a magyar küzdelem történetével indul — „melyet nem másodkézből szedegetett össze a szerző, hanem, felfedvén a történtek valódi arculatát (melyet eddigelé oly kevesen értettek meg Angliában) olyan kútforrásokat használt, mikhez itt, rajta kívül kevesen férhettek hozzá.”8
