Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
VASÚTVITA AZ UTOLSÖRENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 639 szavaztatja le. Ezért „egyeztetőleg” lépett fel, fő célja nem Kossuth legyőzése volt, hanem annak elérése, hogy ellenfele maga álljon Javaslata mellé.9 9 Kossuth teljes politikai veresége tehát valószínűtlen volt. Naiv elgondolás Kemény Zsigmondé, aki szerint Kossuth csak bukása előérzetében, kényszerből nyúlt a forradalmi jelentőségű alkotmányjogi követelésekhez, csakhogy politikai vezérszerepét megőrizze. Tévesen állítja, hogy „soha semmi kérdésben nem vala a grófnak inkább igaza, mint a Vukovár—fiumeiben”.100 részint azért, mert 1848 előtt e kérdésben érdemi vita közöttük nem bontakozott ki, hiszen a nyilvánosság előtt Széchenyi 1848-ig nem kifogásolta sem a vukovári irányt, sem magát a vállalkozást. 1848-ban pedig lényegében másról volt szó, s nem a vasútról, s ezt — egykorú leveléből kitűnően — Kemény tudta a legjobban. Az európai politikai változások hírei — februárban Itáliából, március elejétől Franciaországból — a bemutatott tárgyalásokkal egyidejűén már foglalkoztatták a politikusokat. Először február 25-én bukkan fel az az indítvány, hogy az európai események külpolitikai nyomását kihasználva, egész alkotmányos életünket illetően érdemi változtatásokat kell követelni.1011 Február 25-28 között egymást követik az ellenzéki tanácskozások. Némelyikén jelen van Széchenyi is. Érzi már az európai változások roppant horderejét, de még ekkor sem hagy fel eddigi politikai taktikájával. Még február végén írott leveleiben is szorgalmazza, hogy a közlekedési ügy segítségével a hozzá hasonló „reformerek” a most már „forradalmárnak” tekintett Kossuthot és Batthyányi háttérbe szorítsák. Ha a Javaslat megyei utasításként történő elfogadtatása nem is sikerül, legalább a vukovári vasút helyett a pestit adják utasításba!10 2 A polgári alkotmányos átalakulás követelésének kérdésében ingadozókat végül ennek lehetőségéről és szükségességéről a párizsi februári forradalom híre győzi meg. Március 2-án már csak egyedül Széchenyi ellenzi azt a nevezetes indítványt, amelyet március 3-án Kossuth teijeszt be, s egyhangúlag fogadnak el. Az erőviszonyok gyors változása folytán Széchenyi nemcsak Pozsonyban szigetelődött el. A centralista kör felismerte, hogy eddig követett politikájukat az európai változások időszerűtlenné tették. Március 7-én a Pesti Hírlap békejobbot nyújtott korábbi ellenfeleinek: „A magyar törvényhozás a parlamenti kormány követelése által bebizonyítá, hogy képes a körülmények magas álláspontjára felemelkedni, s nagyszerű hivatásának meg tud felelni, önálló, nemzeti, felelős minisztérium nélkül a reform nálunk sem lehetséges . . . szorítsuk háttérbe a személyes ellenszenveket, mondjunk le aprólékos küzdelmeinkről, felejtsük el a csekély véleménykülönbségeket”.103 A Széchenyihez is szóló felhívást azonban a gróf nem szívlelte meg, ekkoriban - újabb fordulatot téve — ismét a bécsi kormánykörökkel keresett kapcsolatot, s ott ajánlotta fel szolgálatait, s csak közvetlenül a forradalom küszöbén jutott el az átalakulás lehetőségének és jelentőségének felismeréséhez.104 A néhány nap alatt végbement alkotmányos fordulat, a felelős kormányzat, az önálló államháztartás létrejötte feleslegessé tette a korábban is csak kény szerűségből "Szí — Kovács Lajos Pest 1848. febr. 21-22. Waldapfel Eszter: A forradalom és a szabadságharc levelestára I. 76-80. 1 TMKemény Zsigmond: Történelmi és irodalmi tanulmányok Bp. 1907. L 331, 339. uő: Összes Müvei. XII. Bp. 1908. 117-121. ’ 0,SzIN 1848. febr. 25. VI. 733. 1 02 Szí - Jankovich Antal mosoni alispánhoz, Poszony 1848. febr. 26. SZIL III. 592-594. I03PH 1848. márc. 7. 1 0 4 Viszota CCXV - CCXX. 4*
