Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
VASÜTVITA AZ UTOLSÓ RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 633 ország és Magyarország érdekeit forrasztja egybe, hanem a történelmi Magyarországi ól délre fekvő tartományokét is. Megfontolásait négyszemközt elmondhatta Széchenyinek is, aki, mint idéztük, már február 174 levelében visszájára fordította az érvet, mondván, hogy „szerb sertésgazdáknak, oláh sóvállalkozóknak használ inkább”. Széchenyi február 19-ére készített beszédvázlatában is felbukkan egy olyan Kossuthnak tulajdonított gondolat, amely szerint a „Magyarság, nemzet alkotása” lehetetlen anélkül, hogy Szerbia, Illíria érdekeivel ne egyesítsük!TM Amilyen izgalmas számunkra eszmetörténeti szempontból a térség külpolitikai újjárendeződési terveinek 1848 nyarán, majd a Duna-konföderációs terv során tovább konkretizálódott e korai variánsa, olyan kellemetlen volt Kossuth számára elképzeléseinek előkészítés nélküli ismertetése a gazdaságpolitikailag és külpolitikailag egyaránt csak közepesen tájékozott választmányi tagok előtt. „Tehát Шуг vonal és nem magyar árukra etc. etc. Ez volt a közfelkiáltás.”79 Kossuth nem bocsátkozhatott e téren vitába, visszakozni kényszerült odáig, hogy a nemzet már kimondá akaratát, s nem lehet ezt a kérdést tovább halogatni. Az első ízben ekkor megszólaló Babarczy követ némi joggal vetette ellene: a módosított terv már nem vukovár—fiumei, hanem vukovár—károly város—trieszti összeköttetést irányoz elő, mivel Károlyvárostól a Lujza-út mellett számot vet a trieszti vasúti csatlakozással is, tehát a korábbi döntés nem kötelezi őket — s ő bizony ellene van. Többen csatlakoztak hozzá, s így Kossuth fájdalommal állapíthatta meg: „ismét nem lesz semmi.” Az ülés lefolyásáról Széchenyi Tasnerhez írott leveléből harmadnap értesülő Eötvös a vasútvonal irányának megváltoztatását, a vukovári vasút megbuktatását befejezett ténynek tartotta. Széchenyi figyelmét most Kossuthnak a pénzügyekkel kapcsolatos ellenvetéseire irányította. Szerinte Kossuth három évnél hosszabb időre semmilyen anyagi terhet nem akar vállalni, ami alkotmányjogi képtelenség, hiszen így Anglia és Franciaország sem juthatna államkölcsönhöz. A határidőhöz kötött adómegajánlás joga csak a kormányzati költségekre terjedhet ki. Kossuth tehát érveivel „rossz terrénumon fog állani . .. hadd rukkoljon ki bölcsességével valamely gyűlésben, hol szavait vissza nem veheti, míg ezt nem tette, tétessétek úgy magatokat, mintha nehézségei által nagy zavarba jönnétek”.80 Eötvös azonban hiába várt az alkalomra, hiszen Kossuth ellenvetése nem a csak három évre megszavazható adó közjogi tételében állott, hanem abban, hogy amíg biztos garanciák nincsenek arról, hogy a hosszabb időre megszavazott összegeket nem sorolják a kormányzati költségek közé — tehát nem teszik felelőssé legalább az országos pénztár felügyelőjét addig nem lehet államkölcsön felvételét megszavazni. Az elvi útmutatásokon túlmenően Eötvös levelei beszámoltak arról, hogy igyekszik megnyerni a bánáti földbirtokosokat, erőteljesebb cikkeket közöl a Pesti Hírlap. Jónak 7 8 „Sie sind verliebt in Ihre Idee - denn sonst, Magyarság, nemzet alkotása etc, unmöglich vereint mit den Interessen von Serbien, Ulirien.” Az utána következő, a vasúti vitákra semmiképpen sem vonatkoztatható mondat még inkább valószínűsíti, hogy Kossuth feltárta külpolitikai elképzeléseit Széchenyi előtt: „Sie wollen keine union, also keine Representation ” - tehát alkotmányos állami egyesülésre e tartományokkal Kossuth nem gondol. Viszota CCC. 1. Kossuth 1851-ben visszatekintve arról írt, hogy a dunai államszövetség gondolata benne már az 1840-es évek elején megszületett. Szabad György: Kossuth Lajos politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp. 1977.57. 7 9 Szí - Tasner Antal Pozsony 1848. febr. 16. SZIL III. 582-584. 80Eötvös József - Szí Pest 1848. febr. 20. Eötvös 195-196.
