Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
58 LACKÓ MIKLÓS ez a művelet — szögezi le véleményét a 7öö%-ban Lukács - különösképpen bizonyítéka a „penetrans magyar elvtelenségnek”: régebben az elvteienség teljesen csak a politikában uralkodott, s most az irodalomra is ki akarják terjeszteni. Babits eltünteti Ady költészetének Jényeges tartalmát”, s helyébe a zseni lélektani sajátosságait vagy egy filológusok számára preparált Adyt állít, „kiheréli” Adyt, „hogy azután mint tiszteletreméltó énekest állítsa be a magyar irodalom vatikáni kórusába”. De nemcsak Petőfi, Ady sem alkuszik — írja Lukács — s bár Ady helyéről, szerepéről, a társadalmi és irodalmi forradalom 1918 előtti kapcsolatáról, s Ady korszerűségéről „beható tanulmányokban” lehetne és kellene foglalkozni, „tiltakozni kell azok ellen, akiknek szemében a felkelő nap maga is »szép« és a bűzhödt mocsárról visszavert sugarai is »szépek«”. Vagyis: Ady, s egy kicsit az egész régi irodalmi forradalom, a felkelő nap módjára voltak szépek; Babits — és általában a „tiszta művészet” hívei viszont a dekadencia „szépségét” képviselik. Végül így fejezi be Lukács: „Az egész európai és különösen a magyar kultúra mai válságában kísérteties látvány, ha azok, akik nem láttak meg soha semmi újat, egy vüágát alakul ás közepette, amikor életkérdés mindenki számára a helyes út megtalálása, úgy mutatnak utat, hogy keresztútón a »tiszta költészet« száraz homokjába dugják fejüket. Kísérteties látvány, ha a régi és az új kompromisszumok hősei odaállnak dicsőíteni azt a kompromisszumos tradíciót, amely messzemenően oka annak, hogy ... ott állunk, ahol ma állunk.” Adyról - kiált föl Lukács — vegyék le Babitsék és Berzeviczyék „fagyos csontkezeiket” — ne álljanak annak útjába, hogy az ifjúság a mai kérdésekhez Petőfi és Ady szellemében foglaljon állást.53 A 1007o ezzel az Ady-képpel vett részt az akkor kirobbant Ady-vitákban, éles harcban Ady konzervatív befogadtatása, s ami felfogása szerint a vita mögött húzódott: a Nyugat végső „behódolása” ellen. Ennek a jegyében vetette el Ady valóban egyoldalú és elavult liberális-radikális értelmezését, mint Ignotusék és Szász Zoltánék szinte már tudatos manipulációját54 s — egyébként sok szempontból találó érvekkel — az alakuló népi mozgalom Ady-képét is. Hangsúlyozta, hogy a népiek, amikor Adyra hivatkoznak, voltaképpen nem a jelen viszonyaira alkalmazzák Adyt, hanem visszaesnek Ady mögé: abba a népforradalmi álláspontba, amelyet eszerint Ady költészete képviselt, még belefért a munkásság is.5 5 5 3 Vajda Sándor (Lukács György): Két kísértet kézfogása egy sír felett. 30-32. 54Ld. erről a 100% szerkesztői bevezetőjét Kodolányi János Szász Zoltánt bíráló cikkéhez. L évf. 9. sz. 178. 5 5 Vajda Sándor (Lukács György): Ady mint program. 324. Mindez természetesen következett Lukácsék akkori politikai álláspontjából és forradalomfelfogásábóL Az Ady-vitákban, ha eltérő érvekkel is, hasonlóan éles Babits- és Vyugar-ellenes véleményt formált akkor a hagyományos baloldal minden politikai irányzata. De nemcsak erről volt szó. Az 1920-as évek közepéig nem beszélhetünk többé-kevésbé összefüggő magyar kommunista irodalom- és művészetfelfogásról. Amennyiben volt ilyen felfogás, az eleinte a múlt teljes tagadásából s a különböző avantgardista irányzatok mintegy automatikus támogatásából állt. Lukács György egy Bécsben megjelent magyar kommunista antológia kapcsán még 1927-ben is arról írt, hogy az antológiát kiadó kommunista csoport „úgyszólván spontánul jött létre, az írók ama helyes forradalmi ösztönéből, hogy az eddigi,
