Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
632 GERGELY ANDRÁS ügyben, milyen remény van arra, hogy olyan fontos, a fiumei vasutat hajdan kezdeményező megyék, mint Fejér, Tolna, Pest a Javaslatot fogadják el —, hanem azzal, hogy a választmányon belül húzza-halassza a döntést! „Míg a megyékből utasítások jönnek, elhatározó lépés ne történjék ... ha az utasítások megváratnak, a csata meg van nyerve.”74 Széchenyi valószínűleg másnak is indítványozta a Kossuthnak megszavazandó köszönetét, mert néhány nap múlva Eötvös egy újabb levelében visszatért rá, és részletesen bírálta. „Én projektumodnál kevés jobb szatírát olvastam életemben ... a tömeg előtt, mely az iróniát nem érti, minden oly lépés, minőt tanácsolsz, csak K[ossuth] tekintélyét nevelheti, K[ossuthot] magát pedig, arról biztos lehetsz, nem fogja kielégíteni . . . legfeljebb arra használja az ily dokumentum által nyert nagyobb béfolyást, hogy azt egészen ellened fordítsa, vagy oly valamit víjon ki, mi ily Danka dressekn él jobbízűen esnék.”75 74Eötvös József - Szí Pest 1848. febr. 19. Eötvös 193-194. 7 5Eötvös József — Szí Pest 1848. febr. 28. Eötvös 202-203. 7 6 Széchenyi felsorolása. A Hetilap szerint a társaság közgyűlése e három tag mellett még Eltz Hugó grófot választotta meg az országgyűlési alkudozások céljaira. Hl 1848. febr. 4. 77SzI - Tasner Antal Pozsony 1848. febr. 18. SZIL III. 583. Eötvös február 19-én megfogalmazott tanácsai csaknem megkéstek, mert a bizottságon belül Széchenyi többsége biztos tudatában a döntés kierőszakolására törekedett. A választmány a következő nap, február 17-én folytatta tanácskozását. Széchenyi javasolta, hogy az előző napi, általánosnak tekinthető vita után tárgyalják meg a vukovári társaság javaslatát, hallgassák meg a társaság küldöttjeit, majd döntsenek. Ügyesen élve elnöki jogával, valószínűleg ő jelölte ki vagy kérte meg Kossuthot, hogy választmányi tagként referálja a társaság immár kinyomtatott ajánlatát. Kossuth ismertette az előző országgyűlés határozatát, majd a társaság módosítási kérelmét, azon feltételeit, amelyek mellett a vasút felépítésére kész. Megjelentek a vasúttársaság küldöttei: Batthyány Kázmér gróf, Pejachevich Péter gróf és Weisz Bernát, valamint Kreuter tervező mérnök.76 Széchenyi nem szólalt meg, annál inkább a választmány tagjai, Tamóczy Kázmér, Lónyay Menyhért, Andrássy Gyula, még a Kossuth hívének számító Hunkár Antal is, „minden pontot nehezítőleg, például, hogy Steinbrück felé [ti. a trieszti vasút irányába] nem szabad vinni az utat, míg Fiume [felé] nincs készen. Hogy az 5 [százalék] garancia nem tarthat 30 évnél tovább [a vasúttársaság u. is 70 évet kért] stb.”77 A társulat képviselői nem készültek fel erre a támadásra, ügyetlenül válaszolgattak, mire Kossuth arra kényszerült, hogy ne mint választmányi tag, hanem mint vállalkozó szólaljon fel, és tőle telhetőén védte a társulat feltételeit. (A helyzet nem volt fenyegető, hiszen nem a vasút teljes ellenzéséről, hanem szerződési pontjainak nehezítéséről volt szó.) A Kossuthtal kapcsolatban álló Kreuter mérnök még egy érvet kívánván szolgáltatni a vasút mellett, bejelentette, hogy ha a vasutat Zimonyig (Belgráddal szemben) meghosszabbítanák, úgy gazdaságossága vitán felül áll, mert Szerbia, Havasalföld és Bosznia termékeit is ezen az úton szállítanák. Valószínű, hogy ez a gazdaságpolitikai megfontolás, legalábbis annak felkarolása, Kossuthtól származik, s benne már évekkel korábban megfogalmazódott. Kossuth a sajtóban csak a külpolitikai-hadászati argumentumokat hozta nyilvánosságra, de nem lehetetlen, hogy formálódó külpolitikai elképzeléseivel együtt a vasút délkelet-európai gazdaságpolitikai jelentőségét is felmérte, azt az előnyt, hogy létesítése nemcsak Horvát
